Vendégszöveg: Ders Horváth - Újév
Lesz majd idő, mikor a síromon nézem a nevem.
Te is ott leszel majd, fölöttem vagy velem.
Nem lesz ott az arcokon egy árva könny, se pír,
Csak a tenyerembe gyűrve egy szétfirkált papír.
Rajta lesz a szerelmem, a macskám meg a kutyám,
Marék földként hajítom a sírba magam után.
Úgy fog leesni, mint a szívemről egy tonna.
Szerzek majd egyet, ha nő kéne otthonra.
Egy percig se fogom bánni a régit, se az újat,
Fali díszként hagyom meg a polcomon a múltat.
Nem tanul az ember, ha a végén mindent töröl
Mert sohase a tárgy az, ami belülről gyötör.
Úgy szeretnék meghalni, hogy azt se tudják, éltem
Névtelenül tenném meg az utolsó pár léptem.
Úgysincs már semmim, lelkem sincs se másom
Egy falat kenyér annyi se, csak borom meg sorszámom.
Ha Berlin lenne a túlvilág, már a vonaton ülnék
Nem is kéne más, csak egy vászon, na meg festék
Vagy csak egy bot meg egy kő, ha másra nem futja
Akkor is boldogan szállnék be a vagonba.