Net & Roll

KÖCSÖG VAGY, APA - mondja a lányom, illetve nem is így, csak úgy hogy most majdnem ezt mondta. Mert hogy úrnő. Galamblelke van a szentemnek, csak nagy nehezen lehet kihozni a béketűrésből. Persze, ha azt mered mondani, hogy a Kiscsillag és a 30Y nem zene…
Hosszú ideje cipelem én magammal ezt a dolgot belül. Hát most kibukott. Igenis nem csípom ezt pécsi szálat, hiába van rajongva értük baráti körben alapost, nekem innen valami nagyon hiányzik, talán épp a blues… Nem, nem az a kérdés, hogy jó zene - e ez, mert felőlem lehet az, ha engem nem érint.Nem többek ők akkor, mint George Michael, akinek meleg popjától semmi nem áll távolabb tőlem, tán még az Erasure és a Communards sem, de azt elismerem, nagyon sok pénzből nagyon profi cucc. Jó, jó, ilyen alapon Auschwitz is tiszeletre méltó, hiszen olyan precízen égették ott a zsidókat, cigányokat és buzikat.
Cinikus vagyok?
Lehet, meglehet.
Ha bánnám, se volna másképp, hát akkor meg minek, aligha bűn, hogy minden jószándék ellenére nekem kimaradt a kilencvenes évek magyar zenekarainak nagy része azt az egy szem Quimbyt leszámítva, de ők szívűgy, ők más eset. Hullott még Kispál és a Borz, Heaven Street Seven, Warpigs, Black Out, Neo, Nyers, Hiperkarma, Belga, Emil Rulez, Pál Utcai Fiúk. Csókolom, egy értékelhető bemondásra sem emlékszem belőlük, annyi izgató volt bennük öszesen, mint azokban a fagyasztott marhákban, amiket Rocky Balboa hülyére pofoz a hütőházban. Körmünkre ég a szabadság. Miközben a Maria Hilfer Strasse-ra járunk seftelni, és européer fejjel tömjük magunkba a junk foodot, kiderül, nagyon olcsó márik vagyunk, úgy táncolunk, ahogy a dió csörög, csak dellázzák a lét, jöjjön a korpa, saját jó kurva anyánk is eladó.
Végre.
Végre szégyentelenül.
A söpredék a csatornákból a Parlament felé veszi az irányt, ott adja - veszi az országot a sok kolhozjampec a büfében, nincs jobb és nincs baloldal, csak zseton van, amit el lehet osztani iziben paritásos alapon, hiszen demokrácia van, vagy nem? Nem mondanám, ha nem saját szememmel láttam volna, ha nem ennen füleimmel hallom a nagy ledumázásokat egy - egy bélelt (értsd rummal higított) kávé kíséretében. nem, dehogy vagyok ártatlan, nekem is meg lehetett mondani havi harmincért, hogy most a Postabank a Fideszt szeretné bántani vagy az MSZP-t.
Naiv voltam vagy csak nem nagyon érdekelt a munkán kívül semmi?
Talán mindkettő.
Igaz, én akkor se ettem Princz Gábor dolgos tenyeréből, amikor Geszti Péter és Presser Gábor már úgy járt hozzá, mint a bénák Jézushoz föloldozásért és gyógyulásért. Hősnek hülye voltam, kurvának erkölcsös, egészében véve veszélytelen állatfajta, engedték hadd írjak. Katasztrofális mértékben hagyott hidegen a lé. Mindig volt valahogy. Albérlet, cigi, cédé, kaja. Kajla szemekkel figyeltem a körtáncot az Aranyborjú körül. Sodródtram mind kijebb és kijebb a belső körön belülről. Ott voltam azokon a fogadásokon, ahol az igazi belamik begyűjtötték a holnapi bónuszokat, de engem a csajok érdekeltek meg a hidegtálak. Leginkább fordított sorrendben.
Miért érzem úgy mégis, hogy az a mennyei magaságos úgy vigyázott rám, hogy nekem adta a zenét cserébe?
Miért dumálok mind a mai napig szívesebben bazsevistákkal, mint skríblerekkel?
Pedig mostmár télleg mindegy. Mostmár mindannyiunkat farba billentett a válság, alulról szagoljuk az összes Ibolyát, és már arra se futja, hogy befizesünk egy családi kriptára Farkasrétre, ahogy szüleinknek anno in the átkos.
És mégis. ha nagyon válogatni kell, akkor inkább Lovasival ülök le dumálni, mint Új Péterrel.
Köcsög, köcsög, kiskancsó. Mégiscsak a lányom tudta jól…