Net & Roll

Festeni kéne, festeni könnyű kézzel sok - sok kócos felhőt szigorú jegenyék csúcsai fölé. Görcs és akarás nélkül szórni a vonalakat, színeket, ahogy Czerorvszky Heni (Heni Serovski) lebegteti a hangokat, hogy káprázik belé a lélek, ha csak hallom…
Ezúttal cserben hagy a memória jól működő gépezete. Nem emlékszem már, mikor keveredett képbe Czerka, egyszer csak itt volt, ragyogott, mintha mindig is így lett volna, mintha az Isten őt küldte volna számos angyala között, hogy pingálja szépre, ami van.
Kevés, amit őriz az emlékezet vele kapcsolatban, kevés, de az fölöttébb fontos. 1995 - öt írtunk, amikor Müller Péter Sziámi Nem könnyűzene című műsorának felvételéről együtt szaladtunk a vaskos nyári esőben az Old Amsterdamból mindketten máshová. Akkor kellett volna derékon ragadni őt, és elrepülni vele hetedhét felhőn át, vissza sose térni. Fura egy felvétel volt amúgy ott akkor abban a kolcsmában, gyümölcsös sört ittam, és évek után először nagyot beszélgettünk Menyhárt Jenővel, aki akkor jött haza először New Yorkból, és már nem haragudott, amiért egy ostboba közbekiabálásommal annak idején megzavartam egyik koncertjén. Sziámiról meg kiderült, hogy igenis tud énekelni, ha odavigyáz rá. Aztán menni kellett, Henivel a csordultig telt helyiség ajtajában sodort minket egymáshoz a véletlen, mondom nagyon zuhogott, ki tudja, miért kezdtünk el igen nevetni, de így történt, szívemig ért az a nevetés, a szívem közepéig, ott tekereg azóta is szüntelen.
Vagy öt évre rá a csillaghegyi Tom - Tom Stúdióban találkoztunk megint, a Tátrai Band Mexicano albumát vettük föl. Jamie Winchester, Tóth Edina és ő voltak a vokál, az kevés, hogy mindent tudtak, az kevés hogy világszinvonal, még szeretni is lehetett őket, akár szégyentelenül is arcból arcba. Életem első lemeze volt szövegíróként, éheztem, itt - ott laktam, de szerelmes voltam az életbe, Charlie énekelte a szövegeimet, semmi nem volt rendben velem, de ez az egy igen.
A Fekete Rózsa nagyon nehezen készült ellentétben a többi dallal. Tibusz a sokadik szövegvariációra mondta azt, hogy Hepikém ez polbeat, mire beesett az a sor, amitől talpra állt a nóta. Addigra már azt is tudtuk, hogy ennek a történetnek Kovács úrról, elődömről és ellenlábasomról kell szólnia, aki évekkel azelőtt gy kritikám kapcsán alaposat hazudott Hobonak, ami életveszély a Medve hiszékenységét és gyanakvását figyelembe véve. Szép kör volt, hogy nekem kellett nótát írni neki a halál démonaitól űzött pánikbetegnek, nekem, aki annak idején üvöltve átkoztam meg őt.
Még csak sejtettem, hogy az átok igenis fog, de amikor hallottam, hogy Kovács úr belezuhant egy gödörbe, és nem tud ott lenni a Tátrai Band BS buliján, nem volt kétségem afelől, igenis ez én voltam. Alaposan megijedtem saját dühöm erejétől, s ez az ijedelem sodort el végül is Reiki avatásra.
Nagyon kellett már a Fekete Rózsa szövege, nagyon benne voltunk már a lemezkészítésben, minden hang vérre ment, ha hibát hagytál a szalagon az ott maradt, és terpeszkedett, amíg a jel él… Edináék már vitték is a vakert, és jöttek vissza akkora rekviemet énekelni Pálvölgyi Géza éteri orgonája fölé, hogy egyetlen angyal szeme sem maradt szárazon. Edina már az első soroknál elsírta magát… Heni simogatott meg a tekintetével. pici csúfondár volt a hangjában, de nem több, mint amennyivel túl lehetett élni az egészet: Elérted, amit akartál, nem?
Hát el, édes, el, csak azt nem tudtam még, hogy itt minden dupla vagy semmi, az csak úgy látszik, hogy könnyű a könnyűzene. Ha kell belehalunk minden szóba, hogy a refrénnél újra föltámadjunk, mint holmi rock and roll főnix madarak.
Legközelebbb egy múlva hallottam Heni kristályénekét az Amsterdamban, Daczi Zsolt dalában, amit Gallai Peti énekelt a Bikini kíséretében. Miközben hallgattam, értettem meg, mit is vetettem papírra… Ha összeadod a dallamot, a szöveget, a hangszerelést és az előadást még messze nem kapod meg magát a dalt. Már ha igazán dal a dal, nem csak holmi slágerlistára föltolható hangszörnyeteg, mert akkor mindegy, nagyon mindegy minden, hiába della eső, szponzor - safari.
Most meg, amikor ezeket a sorokat írom, Czerka épp Bambival és Kirschner Petivel vezeti elő a magyar új hullám legjobb dalait a Deja Vu Revue-ben, amit meg se igazán merek nézni, két olyan istennő áll a mikrofonok mögött.
Mielőtt még mindent tudnék, vagy úgy tennék, hogy mindent tudok, be kellett vallanom mindezt, enélkül nem mehetek tovább. Nincs bűnöm már, ha volt is, megbocsájtott nekem az Ég. Honnan tudom, honnan tudom?
Hát itt van Heni mosolya a szívem közepén.
Ennyi nem elég?
Isten ujja rajtunk…