Net & Roll

Ha eccer P. Howard visszatér, és valami jobb fajta becsületsüllyesztőben isszuk együtt a tibeti sós teát, majd elmesélem neki Szűcs Frédi történetét, nevetünk igencsak, hogy ilyet apám, Jenő, csak te, senki más… Nem, nem túlzok, pedig szokásom az nekem, kiszinezni ezt - azt, elhallgatni kicsit, másutt meg hozzátenni, elvégre nem vagyok se korszerű, se posztmodern, ponyvaremény az én reményem, igenis tessék soknak olvasni engem, maximum a hivatalos irodalom-barbárok hánynak majd sugárban tőlem, ami nem fontos, kicsit sem, én se olvasom őket, nekik se kötelező engem…
Szóval a Frédi…
Ha nem láttad őt élőben, nem tudod, milyen az igazi Sztrovacsek. Csak jön veled szemben a Molnár utcában, mint valami rákenrol gombóc artúr, rajta kőmosott farmer, hatalmas napszemüveg, hetyke hitler bajusz, és éppen csatlakozása van az első Unicumhoz. És már megy is a vaker, hogy miccsinál épp a Beatrice, mit akar dobni Nagy Feró, mert a történet kezdetén Frédi még a Rice mindenese, több mint menedzser, igazi szív és igazi lélek. Még a csepeli papírgyár klubjából ismeri a Baboskendő Lovagjait, hovatovább másutt akkor nem igen léphettek föl, de Frédinél igen, ő elvitte a balhét, pedig nem alapból bátor a fickó, de valahogy mégis ő volt ott, amikor szorult a kapca. De ez persze már a múlt, most rendszerváltás van, nyakunkon az a nagy marha szabadság, kerül elő minden, ami tilos volt, újra van Rice, már szalagon az Azok a boldog szép napok, Feró élete legnagybb formáját futja, még nyoma sincs a Csurkával kokettáló szkíta celebnek, aki majd az X Fucktorban adja a csatornapatkányt, jófajta zenebohóc harapós dumával. Szakadt országnak szakadt elnököt jelszóval akar indulni a köztársasági elnök válastáson. Mondom is neki egy komolyan napfényes délelőtt, hogy elmegyek neki kampányfőnöknek, ha beveszi a programjába az orgazmushoz való alkotmányos jogot, de el se neveti magát, látszik, hogy belegondol, mi van, ha komolyan beszélek, nem leszek kampányfőnök, igaz elnököt se se a nép választ…
De ez itt nem Feró, hanem Frédi története, aki napra készen hozza a híreket a Polip szerkesztőségébe, például azt, amikor Feróval egészséges életmódra váltottak, és műzlivel főzték a pörköltet. Mire kész lett a húsnemű, a biót már dobták is ki a konyhaablakon. Frédi, amúgy nagyhatalom. Jó vele jóba lenni, igaz nem is nehéz. Kettőnkön át vezet az út a Petőfi Rádió legnépszerűbb ifjúsági műsorába, a Garázsba, Feró egyszemélyes showjába, ahol olyan zenekarok is megszólalhatnak, amelyek amúgy nem kerülnének be a nagy magyar éterbe. Frédi korrekt úr, nem tesz keresztbe, nem szedre zsebre sápot, pedig az akkor igen szokás a Bródy Sándor utcában. Igaz, ha leesik valami, nem ugrik arrébb. Baráti barter-brother. Jössz neki egy szívességgel és ő nem tolja szemből a hátadba pisztolycsövet.
Frédi ott van minden kilométerkőnél. Ő szervezi meg és vezényli le a Beatrice legemlékeztesebb koncertjét a Vas megyei Felsőcsatáron, ahol Feró rock and rollal bontja a vasfüggönyt holmi teherautóplatókon a legelő közepén. A buli leginkább egy a faluból elszármazott majd vissaztért vállalkozó szívügye, akiről hírlik, hogy az sem igaz, amit kérdez, de Frédi nem ismer tréfát, nem tudja meghúzni őt a fószer Lé minden estere zsebben, NAGYON RENDS GÁZSI - mosolyog Frédi, miközben fölzavar a szinpadra konferálni, néhány mondat csak, de a törzsközönség azonnal anyám szakmáját firtatja, ez nem a politikailag korrekt tolerancia továrisok találkozója, húznék is, de ahogy befejezem, már nyomják is be a szárazjeget, füstköd, azt se tudom, hogy keveredek lefelé. A Frédi persze lent áll a mezőn, kezében Unicum, soha más, és mosolyog, mintha most nyertük volna meg a széncsatát.
Ha emlékszel a hatvanas évekre, nem voltál ott, mondják, így lehet, nekem is szakad néhol a film, hogy miken mentünk át, csak azt tudom, vidám élet volt, nagyokat röhögtünk, mit nagyokat, orbitálisakat, meg hittünk abban, hogy most aztán sokkal jobb lesz, miost jönnek az igazi idők. Előkerülnek a betiltott könyvek, remekművek sorjáznak majd, most jön a rockzene nagy felvirágzása, most hogy nincs Erdős doktor… És még arra ius futotta, hogy Frédi hozzám vágjon negyven rugót, hadd utazzak el Izraelbe, amjd megadod, és télleg úgy is volt.
Frédi persze kipörgött a rockbizniszből, Feró ellen sok esélye nem volt a kis matematikus szakkörben. Saját lábára állt, disznó vicceket nyomatott nagy példányszámban olcsó papírra, tankot vett, pártot alapított Zalatnay Cinivel és Hernádi Gyulával, benne volt a pixisben nagyon, oszt mégsincs most sehol.
Elhúzott innen, el messzire, édes hazám, nem volt már kiváncsi rád. Bangkokban kavar, és minden vágya, hogy magyar rockbandát vigyen a thai fülek legnagyobb örömére…
Hej, mennék én is utána, sajdul a szívem, egy hátizsák, egy laptop, egy gitár, csak hát bitang ott a meleg, meg is állna viharvert szívem, pedig még futná is a léből valahol vidéken egy szerényebb kéglire.
Szevasz Magyarország, elég volt belőled, sok is ebből a patkányparádéból.
Menj Laoszba - írja bankoki emberünk. Ott nincs ez a hőség. Néha majd átugrasz hozzánk!
Jaja Frédi, persze, persze: majd főzünk pörköltet műzlivel…