Net & Roll

Ma már föleg azok a történetek fontosak, melyek a mágiához és a muzsikához vezettek, amelyekben elveszhettem egy női ágyék völgyeiben. Kit érdekel már melyik tegnapi politikussal voltam jóban, rosszban, perben - haragban? Kétség kívül legendás marha voltam, aki nem volt rest dávid csillagos pólóban és rövid nadrágban megjelenni városházán és parlamentben éppúgy, mint hirtelen felindulásból gatyát letolni Blahán netán Vörösmarty téren.
Harmatos kis ökörségek ezek, még akkor is, ha akadnak, akik még sokáig emlegetik majd.
Sebaj.
Minden tettem minden következményét én cipelem magammal, és én adok számot róluk, ha itt az idő. A karma nem kegyelmez. Nincs senki, aki helyettem élne, nem tehet rólam senki más csak én. Nyugodtan lehetek hülye, én állom a cehet.
És enyém minden áldás és oltalom.
A dalok, amik szíven találtak.
A nyíló ölek bíbor lótuszai.
A fajinság félelmetes felhozatala.
Csodákat sodor a szél, a legnagyobb csoda, hogy még egy darabban vagyok meganyi kényszerleszállás után is. Elértem oda, ahová nyoécvanas éveik elején szoktak elérni az arra méltóak. Már belül történnek a dolgok, csak ülés háttal a sziklafalnak, fürödni a naplementében.
Most van itt minden, hogy ki se teszem a lábam ebből a pincéből hetek óta már.
Teljesebb a teljes a teljesnél.
Az ilyesmivel szoktak nem tudni mit kezdeni Zsurnáliában, hanyatt - homlok menekülnek az ilyet nem történős történetektől bulvárkáék, dehát miként is lehetne ez másképp, én se keresem azokat a moslékos vályúkat, ahonnan ők táplálkoznak.
Már nem.
Jártam én arra, hol most ők legelnek, még rossz se volt, csak már rég elhánytam a zakóm és a selyemnyakkendőim, és eszem ágában sincs újra mundérba bújni, visszacsámpázni Celebiába egy kiadós gombasaláta végett… Új rablói vannak a nyárnak, legyen az övék a héjanász az avaron meg az elbocsájtó szép üzenet.
Nekem itt ez a kuckó, ez a félszoba, benne laticel, hozzá hálózsák, a netrádióból majd Mozart zongoramuzsikát kerítek az ebéd utáni alváshoz.
Senkivel nem cserélnék már.
Még magammal se…