Blues van, babám: Angyalok városa
Vézna angyalok viszik vállukon ütött-kopott szárnyaikat az éjszaka várótermeiben. Lassú hajnal kőröz a háztetők felett. Hamarosan hazatérnek vackaikra a kóbor macskák segédhadai is. Egy hete ilyenkor épp mentőautó szirénázott velem a Józsefvárosból a Szent Imre kórházba. Vízhajtó és morfin harcolt bennem értem, és a mentősök csak néztek, amikor modtam nekik, nem félek, nincs már nagy baj. A végét járta a szívem és a tüdőm, teli voltam vízzel, vonszoltam magam, “mint fény a hőcipőt…”
Szomorúságos koreográfia volt, épp próba után lettem végletesen rosszul, Hunyival, Dinivel és Mátéval igyekeztünk véglegesre csiszolni a Budapest BluesBoys dalait, amit majd Tóth János Rudolf lemezbemutató koncertjének előzményeként vezetünk elő. Soha nem éreztem még ennnyire jól magamban a muzsikában, mint akkor. Tóth úr tanítványai olyan magától értetődő természetességgel fogadtak bizalmukba, hogy rendesen kinyílt a torkom, olyan dalokat mertem a magam módján elénekelni, amire csak legszebb álnaimban mertem gondolni.
Nagyon kitaláltam magamnak azt a szeptember 22-ét ott a Gödörben, hogy egész este majd csak az én szövegeim szólnak, játsszanak bár különböző zenekarok. Hát ez a terv ment füstbe, lett helyette oxigénmaszk, vérvétel, szívultrahang, lassú életben maradás már megint, még mindig. Nem szentségeltem, szorgosan körözött bennem egy régi Töröcsik Mari - dal: Ahová nem mentem, lettek a legszebb városok. Csak figyeltem az órát, hogy na mostmár ott vannak, megy a hangbeállás…
Egyszer csak hirtelen finomszövésű csönd lett, soha még ilyen nyugalmat, melyet csak a helyszíni haderők hívásai törtek meg. Hogy olyan tömeg van, hogy lépni sem lehet, szinpadon és körülötte bőséggel emlegetnek, ez a csütörtök este már akkor is az enyém, ha a negyedik emelet 38-as kórteremben ülök a “C” épületben…
Éjfélre bajom nem volt. Akár mehettem volna is Isten hírével. Azóta meg csak vagyok, mint napfény a Himalája csúcsán. Nem érek földet, és már nem is fogok. Füst lettem, lebegő árnyéka a Mindenségnek. Történhet bármi, én így leszek szabad..o
Néhány napra rá alakult úgy, hogy rövid úton rajta ütöttem a Lilly of the West nevű bulgár bluegrass batallionon egy szimpatikus őszi estén. Blulgár bluegrass, viccnek is rossz, mint a japán blues vagy a vatikáni ramadán, de azért mentem, mert valami nagyon vonzott, valami megfogalmazhatatlan, amit csak a vándorok éreznek, amikor dönteniük kell a keresztútnál. A Leguán étterem teraszán aztán kiderült, hogy Lilly Drumevába lehet nem szerelmesnek lenni, csak nem éri meg. Törékeny balkáni angyal kristálypatak hanggal. Hozza a nyugat dalait, ő aki keletről érkezik, mosolyában szégyenlős csillagok parádéznak cserfesen. Garth Brooks, Johhny Cash és Hank Wiilams történeteit mondják el, csupa jól ismert eset, mégis minden új és egyszerűen szép, mögöttük, bennük Lilly mosolya, ó Istenem, add, hogy ez a szivárványos szving ragyogás sose érjen véget…
Mire Lillyék pontot tesznek a hivatalos program végére, már hívják is bazseválni a helyi erőket Légrády Péter (100 Folk Celsius) pengetőprofesszor vezetésével, hiába érkezik a még ideje korán megrendelt vacsora, hagyják a tányért és a villát, azonmód menek is vissza a szinpadra. Szívtől szívig country Szófia - Budapest online.
A fináléra bluesba fordul a késő este. Suba Attilával (Vadvirágok Blues Band) Lilly hívására odamerészkedünk a mikrofonhoz, mint valami ólomsúlyú blues tandem, kieresztjük finoman torkunkból a bolondot, csikágói felhőket sodor a szél. Mosolyok villannak, nincs szükségünk szavakra, hogy tudjuk, merre kanyarodik a muzsika. Légrády uram még odaszól, hogy sokkal távolabb a mikrofontól kolléga, aztán eltűnök a You Gotta Move sodrásában, melyet Vasko Kripkata-nak ajánlok, Hobo kedvenc heflisének, a bolgár blues legvagányabb lovagjának. Lilly fölsikolt halkan, honnan ismered Vaskot, nekem ő nagyon - nagyon… Lassú lebegés, zavart félmosoly, földet érés, cucc bontás, fehér asztal mellett még szól a dobró, a gitár, a mandolin, csak úgy magunknak szívszakadtáig, záróráig…
Hát hazaérve a szuterénbe persze, hogy lesz dalszöveg Lillynek, szemérmes vallomás egy szemérmetlenül szabad száműzöttől. Angyalnak az angyalok városában…