Net & Roll

Nagyon körút. Nagyon éjszaka. Még egy falafel hozzá könnyű kóla, és véget ér ez a repülés is. Elviszem magammal ezt a ragyogást, akármerre is vezet a dharma. Nyugodt vagyok, mint Tony Jaa harc előtt és után. A Vonzás törvénye vezetett megint, új metszéspontokon haladtam ma is…
Igencsak szeretnek az istenek…
—
Szétbontjuk a cuccot a Hunnia Art Bistro szinpadán, laza, hajlékony jazz kanyarog elő a hangfalakból, megint a lányok vezérlik a muzsikát a pultból, elhallgat a levezetőnek szánt mash up mix, már semmi más dolgunk csak ülni, tolni a szót, fújni a füstöt Minimal Arttal és Irie Ink-kel, tudjuk, hogy jók voltunk ma, jobbak, mint bármikor. Miközben bp street visual hátunk mögé vetített képeit figyelem, és Minimal zongorafutamait hallgatom, arra gondolok, kicsivel sem vagyunk rosszabbak, mint Roni Size, a Tosca vagy az egész Buddha Bar… Még akkor sem, ha ránk egyelőre kevesebb szívcsakra és hallójárat kíváncsi…
Sebaj. Három évvel ezelőtt ilyentájt talán nem is hittem volna mindezt.
—
Nehezen hittem el, hogy zenésznek sem vagyok utolsó, mi több… Kellett hozzá Bolte és Bingo Baby Babe türelmes biztatása és finom kritikája, Phanedra lányom kölyök rajongása, Leadbelly, Arthur király és Bugsy Siegel néhány szavas noszogatása. De most, hogy saját muzsikánkra saját verseimet mondom itt a belváros mélyén, már nincs kétség, ideje indulni tovább, hagyni valóra válni az álmokat, tenni magasról a narancs iszapra és a rosszabbik Magyarországra.
Gyémántkor ez már, tökéletes ragyogás, inzulin frei fagylalt - idő, rozét iszom apró kortyokban, miközben minden volt és leendő szerelmemnek megköszönöm, amit tőlük kaptam. Ringó csípők és szépen barázdált mellbimbók tanítottak a Végtelenre, mire rájöttem, a zenéhez sincs más kulcs, mint a megvilágosodáshoz, csak a tantra mantrája igaz, minden egyéb mindegy.
—
Bp street visual pár perces késéssel érkezik, nagyon üres még a pince, hétköznap van, és a Dhammapada név is csak a nagyon tájékozottaknak mond valamit ezen a napon. Betöltöm a Chill India mixet, hadd álljon össze a technika, a Wembleyben majd perce pontosak leszünk, de addig ráérünk tapasztalni a legjobb ütemben működő szabadságot, mely időről időre új arcokat vonz körénk.
Mire fölragyognak a képek a falon, már be is töltöm az Oversea tételt a Virtual DJ-be, Minimal gyorsan rámozdul. Nincs kapkodás, semmi mindenáronság, vagyunk, lebegünk, olyan gömbölyű minden, mint az első igazi szeretkezés volt CHR 222-vel…
Visszafelé lépdelek az idő és tér halmazmátrixain, tudom, hogy a Black & Blue Cafe-ban, ott a Bardo street 222 - ben, ma mi vagyunk a műsor, itt van velünk Maitreja, jövendő korok Buddhája, és hát hogyne volna itt Saraswati, én hitvesem és asszonyom, bölcsesség és tudás négykarú istennője, kinek vínáját lelkem tablája oly pontosan kíséri… A Circus Minimus Daphnénak írott haikuit mondom, ma délután lettem vele készen, ízlelgetem a szavakat, köhögés csak ritkán akasztja meg mondandóm…
A kezdeti lebegést a Desert River etnója követi, egyre szebbek mögöttünk képek: kelta, cigány, kubai zsidó vagyok, loop a lámpásom, groove a górcső alatt. A Bogi Beat Budapesttel balkan beatre váltok, és arra gondolok, ahol a Thievery Corporationt szerették, ott ezt a muzsikát is fogják.
—
Már nem emlékszem a dalokra, csak az a feltünő, hogy az utóbbi egy évben, mióta nem muzsikáltunk együtt Minimallal, mennyire hasonló helyekre jutottunk el saját ösvényeinken. A Karma Fogaskerekei nagyon összekapcsoltak minket, már csak az út van hátra, a műsor kész, próba nélkül született meg, organikus csoda…
—
23:00 perc. Elhalkul a Full Moon Haiku 004 csengettyűje. Szabadjára engedjük a csöndet, mely föloson a lépcsőn, ki a Bank utcára, át a Bajcsy - Zsilinkszky úton, kicsit ritkább tőle a sötét.
Ennyi.
Ennyi elég…