Remixregény: Pompei hajnal
A lányom olcsó szuka. Az anyja bamba tehén. Anyámról meg jót vagy semmit - nyilatkoztam oda dj.sorge-nak az öltözőben. Veszett finom cucc volt nála, a legfajinabb jamaikai smakk, nem ütött, nem lebegtetett, de meghozta a relaxot rendesen. Minimal Arttal és RiskDisk-kel már túl voltunk a bevetésen, a Dhammapada végre megmutatta itt a pompei amfiteátrumban, hol a helyünk. BPStreelVisual élete legszebb képeit vetítette az antik kövekre. Utánunk a Thievery Corporation tolta Anoushka Shankarral és Ziggy Marleyvel.
Újév volt. Tibeti Holdújév. A Losar szent ünnepe.
Jobb az úton nő nélkül - dobta vissza a labdát dj.sorge. Bólintottam egy lassút. Volt időnk. “A holnap egy másik világ. Távol van, és nincs gondja ránk”.
Már nem is nagyon szóltunk egymáshoz. Ő laptopján bütykölt, én meg sms-ekkel bombáztam szívem távol lévő királynőit. Saraswati ott volt? - kérdezett vissza Zsazsi, aki akkor épp a Hold árnyékos oldalán kempingezett. Persze Zsazs, persze… Magával hozta Syrion legszebb szüzeit…
Sorge befejezte a torrentipari hadműveleteket. Még be sem mutatkoztam - mosolygott. - Ádám vagyok. Verebi Ádám.
Talán sírnom kellett volna. Vagy hangosan hahotázni. Táncra perdülni, átölelni medveöleléssel. én csak néztem magam elé, és megint rágyújtottam…
Ádám felém fordította laptopját, és elindította diavetitést. Kriszti arca villant föl. “Kriszti, Kriszti Kovács Kriszti, szeretlek, de sok a hiszti…” A gimnázium klubjának szinpadán álltam, a terem tömve, rajtam KEX feliratú poló, körülöttem káosz, de én csak az ő szemebogarát keresem, mögöttem elszabadul a pokol. A technikus tacskó egy Riga mopedet akar beleerszetni a közönség sűrű soraiba, benzinfüst, leütöm, a vendégénekes meg úgy rúgja pofán háton fekve az underground csillagászt, aki gyomorszája felé repül fejjel előre, hogy ripityára törik a dobcájg.
A szomszédos egyetem kertjébe surrantunk be hajnalban, hideg volt, egymás testének melegében kerestünk menedéket. Dangerous, dangerous - suttogta Kriszti, amikor végre beeresztett ölének öblébe.
Anyám nem akarta, hogy tudj rólam - nézett rám Verebi. - Azt mondta, őrült vagy. Szerintem meg nem…
- És ha mégis?
- Akkor is te vagy az apám…