Remixregény:Amadeus és a gésák
Wolfgang Amadeus - szal Krakkó óvárosában beszéltünk meg találkozót az Internet Planet - be.
A vásártérnél jobbra, Rynek Glowny 24… - közölte oda, amikor megpingeltem a reptérről mobilon. Akkoriban Denverben volt neki a héder. Szoftverépítészként fungált éppen , Bill Gates elitbrigádját erősítette, de muzsikálni egy bivaly Macbook Pro-n muzsikált, akárcsak jómagam…
Hosszú éveken át követtem nyomait, míg végre becserkésztem. Eleinte mindeféle magas matematikai szóviccekkel tömtük egymás mailboxát, és pöpec torrent linkekkel. Olyan rafinált gépzenéket postázott egyre, hogy azokat még maga az isteni ADT sem ismerte: Casablanca Clownes, Cyber Platsic Council, Bou a.k.a Loop, Octogon, Carpelan Project, Cocobolo… Kellett hozzá néhány nikotin overdose éjszaka, mire rájöttem: mindegyik négy mögött ő húzódik meg. Hiába kezelte finoman irónikus virtuozitással a legkülönbözőbb irányzatokat, tévedhetetlen forma és arányérzéke elárulta őt. Rózsakeresztes algoritmusaim pontosan kimutatták, nagymesteri fokon ismeri az Arany Metszés szent alkímiájának titkait.
A Planet este tízkor zárt, épp hogy megittuk sokadik kávénkat, már állhattunk is tovább. Könnyű lengyel nyár volt, jól esett a séta. Alig szóltunk egymáshoz, nem volt szükségünk szavakra, hogy értsük egymás csöndjeit. A Nowy Swiat felé tartottunk Plantyba. Az Ostoya Palace-ban bérelt nekem szobát, miként magának és annak a két gyönyörű geek gésának, akikkel akkortájt utazgatott. Mielőtt aludni tértünk filigrán mosollyal elkérte iPodomat. Kézfogása ismerős volt mégis beleborzongtam…
Álmomban Sarastro palotájának díszvedége voltam. A lemezjátszókat dj.sorge kezelte: Valentin Slab mixeit eresztette egymásnak Catullus, József Attila és Li Taj Po haikuival. A falakon a perzsa kabbala szimbólumai indáztak, hogy aztán átadják helyüket az atlantiszi geometria képrejtvényeinek. Ezeréves Karmel - hegyi bort ittunk, ételünk malhgidába mártogatott tutum sajt volt.
Magasan járt a Nap, mire fölébredtem. Tajvani vega tálat rendeltem zöld teával. Lezuhanyoztam és tekertem magamnak egy spanglit. A VH1-on Stakka Bo Great Blondino klipje pergett. A szobacincér pont akkor kopogtatott, mikor az utolsó szippantás is elfogyott a jóból. Asztalra tette az ezüsttálcát, jó étvágyat kívánt, majd zsebéből iPodomat vette elő: az amerikai úr küldi az első emelet hatból. Arra kéri, amint meghallgatta az 659 - es tételt, lépjen vele kapcsolatba…
A 659 - es tétel a Vihar című remixopera nyitánya volt, melyet a Prospero Project jegyzett. Négy perc harminchárom másodperc mindössze. Benne Bach, Haydn, Handel, Mozart, Vivaldi, Brahms, Bernstein és Hendrix esszenciájának párlata…
Válaszul átlőem néhány sort G - Mailen. Konkrétan tizenkettőt. Az első tucatot a Prospero szonettkoszorúból. A repülőn írtam Lady Jess és Mozart közt félúton. Könnyű fekete vászonnadrágot húztam és törökmintás inget selyemnyakkendővel. Biztos, ami biztos zsebre vágtam egy D - dúr Blues Harpot, Arthur király ajándékát.
Mire átértem az első emelet hatba, Wolfgang Amadeus már a zongoránál ült. Cémollban lesz. Talán gében - villantotta oda hamisítatlan hegyifarkas mosolyát, miközben gésái táncát figyelte…
Nem dolgoztunk lassan. Napnyugtára megvolt az első felvonás tok vonó. Hajnalra a következő. Másnap délre fejeztük be.
Visszamentem a szobámba, összepakoltam. Taxit hívtam, a reptérre hajtattam, már zúztam is Arubára, ahol Arthur és Ginevra várt.
Azér’ azt a szájharmonikát ott “felejtettem” Amadeus kottatartóján.
Telis tele jobbnál jobb blueshangokkal…