Net & Roll

Hozok magának bíbor sólymot - emeltem pezsgős poharam Daphne felé - bele lopom a szívébe…
Meg csengevirágot - folytattam neki bátorodva.
- Az milyen?
- Pont mint maga…
- Tehát?
- Huncutul gyönyörű…
Nagyon finoman fogtam meg a kezét, ahogy nemes hangszerhez ér muzsikus, mielőtt még játszani kezdene…
Valami jelentőset reccsent a fejemen. Egy Stradivari volt. Lady Jessica mesterhangszere… Alig ért néhány millió birodalmi márkát.
Lady Jess egy árva szót sem szólt, csak úgy nézett rám, mintha magam szögeztem volna a kerszetre Mi Urunk Jézus Krisztust. Szomorkásan néztem Daphnera, de elengedtem ujjait. Komoly életveszély esete forgott fönn.
Szorult helyzetemből Lina Martinez és Zsazsi mentett ki. Gyöngyöző kacajjal karoltak kedvenc énekesnőmbe, és belédiktáltak némi mojitót. Záros határidőn belül lambada útján elkövetett közbotrányokozás tényállása valósult meg.
Hangtalan suhant a tizennégy karátos autó a 66-os úton. Lady Jessica maga volt a carrarai márványba zárt Stromboli. Nem is próbálkoztam kienegesztelni. Fangio a kormány mögött azonnal radarozta a mi merre hány métert, és Vivaldi A - dúr gitárversenyét csempészte a beépített hi end cuccba. Tudta: a Larghetto tételnek asszonyom most sem fog tudni ellenállni…
- Strici vagy, rohadék strici, tudod, hogy bármit megtehetsz velem…
- Mégsem teszek meg bármit, Jess…
- Neeem? Három hónapig gyakoroltam ezt a Django Reinhardt nótát, hogy Valentin napkor eljátszhassam neked. Mire mit látok, amikor épp elkezdeném…
- Jess, te féltékeny vagy.
- Miér’ tilos? Hadd legyek már úgy hűséges, ahogy tudok. Ökölben a gyomrom mióta ez a… ez a… ez a … itt mórikál körülötted! Tele van a hangjával az egész ház, éjjel - nappal itt búg, mint egy eszement gerle. Te meg… áááá hagyjuk… Strici vagy, rohadék strici, igenis tudd meg!
Fangio finoman visszaváltott egyesbe. Ilyen lassan még az életben nem falta az Alfa Rómeó a betont.
Lady Jess a nappaliban lerúgta tűsrakúját, és ezzel a lendülettel megszabadult óarany bőrszoknyájától és gyöngyázszin hernyóselyem blúzától is. Töltöttem neki egy kiadós pohár Bailey’s - t, és az zongorához ültem. Soha nem láttam még ennyire vonzónak. Gyönyörű, vérig sértett királynő.
Chopin polonézeket vezettem elő Eugen Cicero modorában, hogy aztán vaskos bebopban támadjam hátba Wagner gigászi akkordjait. Nem volt könnyű menet, de végül Jess elnevette magát, és odatelepedett a lábamhoz, arcát a combomra hajtotta. Szeress kétszer engem, szeress kétszer még! Egyszer a máért egyszer a holnapért - énekeltem neki Bob Marleyt utánozva.
A zongora alatt szeretkeztünk. Egymásra tárt vakrepülés. Alig mozdultunk órákon át. Többes szám közös személy.
Hajnal lett, kócos fényű pirkadat, mire Jesst karomba kapva a hálószobába vittem és betakartam. Cigit vettem magamhoz, és néhány ezer dollárt kápé. Lementem a garázsba, beindítottam az Indiant. Mennyeien muzsikáltak a hengerek, pöpecül füstölt a két kerék.
Úton voltam, úton megint.
Mire Daphnéhez értem, már megtelt a főutca egypontnullás zombikkal. Jobbágyok és rabszolgák taposták egymás sarkát a földalatti lépcsőjén.
Az ajtó résnyire nyitva állt. Rita Pavone csúfondáros hangja szűrődött ki rajta. Rágyújtottam és beléptem. Daphnet már az előszobában megcsókoltam. A napplaiból Zsazsi és Lina Martinez nevetése szűrődött ki. Endorfin cunami.
Te bolond - kacagott Zazsi, ahogy csak ő tudott. - Mondtam, hogy ideér mielőtt a szentek mennybe mennek…