Net & Roll

I.

Kérded, hány ölelésed kéne nékem
ahhoz, Lesbia, hogy szivem betelljék?
Kérdjed, hány a homokszem a kiégett
pálmás Líbia messze sivatagján,
hol bús nap tüzesíti ős királyok
sírját, s templomok ódon kőpárkányát;
kérdjed, hány lesi csillag titkos éjen
emberek gyönyörét, s dugott szerelmét:
annyi kéne szegény Catullus őrült
szívének ölelésed, hogy betelljék;
annyi, hogy se kíváncsi ész ne tudja
számon tartani azt, se rontó, rossz nyelv.

II.

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

III.

Könyörgök néked, Ipsithilla, drága,
boldogságom, vágyaim netovábbja:
hívj magadhoz most délután, azonnal,
ha szabad vagy és intézkedj, szerelmem,
hogy ágyadnál férfiba ne botoljak,
és házon kívül se akadjon sürgős
dolgod, de aprólékosan tervezd meg
kilenc jó numeránkat egy menetben,
szünet nélkül. Én már megebédeltem,
ágyamon döglök, válaszodat várom.
Farkam épp most fúrt lyukat tunikámon.