Net & Roll

Remixelni akartam. De most mégis írni fogok. A kis női csukákról, a szakrális szukákról, szűzkurvákról, akik a Tantra Tökéletes Tanitónőinek képzelik magukat, hogy aztán szilánkokra törjenek a Karma Szikláin… Nem provokálok, csak mesélek, Remélem, fölháborít majd. Kikéred magadnak. Hülyének nézel, és gazembernek nevezel. Sebaj. Van az úgy néha, hogy bele kell vágni a kirakat üvegébe a kockakövet. És én örömmel teszem…
Az anyaölben megfogant Élet a születés pillanatában maga mögött hagyja a méh paradicsomát, a teljes és határtalan biztonság 9 hónapig tartó illuzióját. Maga mögött hagyja, de sosem feledi. A Tudat mélyrétegeiben ott az Egység valódi élménye. Kitörölhetetlenül. Ahogy haladsz előre a Tér - Idő mátrixában, úgy halványul a Jel, rakódik rá vastagon a szocializáció megannyi vaskos rétege. A guanó előbb - utóbb majdnem teljesen elföd és szigetel minden rezgést.
De csak majdnem. A kamaszkor szent lázadása idején újra erősödik az Adás. Ekkor kezdődik meg a seditio a szűlők és az iskola képviselte önkény ellen, mely korlátokat állít még akkor is, ha mézesmagzaggal és korbáccsal bizonyíttatik: mindez csak azért van, hogy neked jó legyen. Zúz a gép, őrölnek a fogaskerekek, megkezdődik a Szabadság Ellenes Keresztesháború a mindenkori status qou jegyében.
A legerősebb megtorlás mindig akkor következik be, amikor ösztöneidtől hajtva a vágy ösvényén eljutsz a szexualitás labirintusába. Koronként, kultúránként változó hogyan kényszerítenek rá, hogy szüzességed alaptőkének tekintsd egy majdani házasság korlátolt felelősségű társaságában. Arra oktatnak: ha jó szolga maradsz, nem eshet bajod. A gazda majd megjutalmaz, talán még jobbágy is lehet belőled kegyelméből. Papok, pedagógusok, politikusok és pszichiáterek propagálják a józan észre hivatkozva, hogy minél gyorsabban költözz be önnön börtönöd rácsai mögé.
Az örvény szélén táncolsz. Csak arról esik szó, hogyan lehetsz jó. Katolikusnak, hindunak, buddhistának, dzsainistának, drúznak, palesztinnak, zsidónak, magyarnak, hollandnak…
A Szabadság száműzetett, megbélyegeztetett.
Cserébe megkapod a fogyasztás narkotikumát. Erotomán lendülettel veted magad a plázák és bolhapiacok bonanzáira. Fölösleges és lehetőleg drága holmikkal veszed körül magad, de orgazmusod átmeneti csupán. A birtoklás démoni mámora újabb és újabb hiányt szül. Örökkön éhes leszel, kielégíthetelen. Lassanként bármit megteszel, hogy pénzhez juss.
Legyilkolod álmaidat, elhiszed, hogy létezésed a pénztől függ. Olcsó cemendeként árulod magad, hogy csak hogy nyugalomra lelj a látszat - biztonság bunkerében. Feleded veled született képességeidet, melyek a Szépség Birodalmába vezethetnének, hagyod hogy a Ráció zöldszemű szörnye kifizetődőnek vélt hivatást választasson veled. Tömegparánnyá zsugorodsz, aki fölötébb büszke rá, hogy ő bizony nagyon személyiség.
Lehetőleg sosem nézel mélyre. Nem veszed tudomásul, hogy minden, ami veled történik, azt te vonzod magadhoz. Se másokat, se magad nem tudod sem elfogadni, sem szeretni. Igy ölelsz majd. Gyűlölettel gondolsz arra, hogy az orgazmus pillanatában védtelen vagy, minden álarcod lehullt. És kíméletlenül benyújtod a számlát. Hol annak, akit “tulképpen” szeretsz, s ha lehet, holtomiglan - holtodiglanra kényszerítesz. Hol annak, aki a hierarchiában alattad áll.
Kis női csuka leszel - ahogy Ady fogalmazott. Netán szakrális szuka, aki csak szentelt vízzel hajlandó tisztára mosni hangosan megvallott bűneit. Esetleg szűzkurva, akinek ágyéka az első karikagyűrű láttán tárva - nyitva áll.
Lehet így. Persze, hogy lehet. Leckéidet magad szabod magadnak méretre. A felelőség a tiéd. Szolga leszel vagy szabad. Követed a Szív Törvényét, és boldog leszel, vagy betegségeid leckéit zsolozmázod mindétig.
Rajtad áll. Minden pillanatban válasthatsz magadnak új jövőt, új múltat.
—

Aki emigrált már a Látszatvalóság Tükörlabirintusából, úgyis tudja: jobb az úton nő nélkül. Az egyszemélyes menedék véd meg csupán a kétszemélyes magány mocskától. Kit anya szült, mind csalódik végül. Lányaink, asszonyaink, anyáink, kurváink és múzsáink össztüze zúdul ránk, ha szabálytalanok merészelünk lenni. Méz és máz eleinte: ők csak a mi érdekünkben kenik szurokkal szárnyunk szűz tollait. Aggodalmuk szent erényét gyakorolva bilincselnének szűkkeblűségük és rövidlátásuk koravén kulisszáihoz. Olykor talán meg - megbocsájtják, hogy versekben, dalokban énekeljük meg őket. Netán még alsógatyánkat is kimossák mártír-mosollyal. Engedetlenségünk láttán azonban dühük mindegyre nő. Ők mindent megtesznek értünk, ám mi mégis rútul elhagyjuk őket, ha az Esthajnal Nyolcágú Csillaga szólít. Dühödt elszántsággal keresnek magunknak egy tokmánykulcs - készítőt, aki rendben leadja fizetéskor a sápot, és a szükre szabott numerák reményében bamba mosollyal cipeli a családi tűzfészekbe Tesco gazdaságos gátlásait. A farka botkormány. Csak nagy néha vétetik kézbe. Erősen vigyázva rá, ha van is repülés olykor, olyan magas, olyan szépen ívelt, olyan szabad azér’ mégse legyen…
A lányok olyan buták. A szivünkig egyik se lát…

—

Nincsen egyéb menedékünk, csak szívünk gyémántjának ragyogása. Ideák, álmok, látomások olvasztótégelye. Sosem szűnünk meg emlékezni, ŐK és Mi sohasem is voltunk meg egymás nélkül. Az Univerzum Szívcsakrájában együtt fogant létünk. És mindig kell egy újabb Persephone, Vastag Margó, Madame Pompadour vagy Marilyn. Hátha adatik néhány pillanat, amikor szépségük a maga teljességében tündöklik majd. Másképp rezegnek akkor a csillagok. Muzsikál a Föld, könnyű tánccal kacérkodik rá a Hold.
Újjászületésünk záloga nem lehet más csak a Szent Grál misztériuma, a Szivárványos Szűzanya legendárioma. A Szépség Tisztasága. A Tisztaság Szépsége…

—

Én hitvesem, lótusz - léptű Saraswati! Te adj erőt, nyugalmat, türelmet, hogy a többit könnyedén viseljem a Közöny Kunyhójában…

—

Iratott mindez az Úr kettőezer - tizedik esztendejében Újbudában, Pünkösd múltán hajnaltájt, mikor az ablakot nagy eső mosta, s a szél dühétől nyogtek volt a fák…