Remixregény: Doctor Page és Tesla Stereo
Középen elválasztott hajú, pengeszájú este volt, amikor a füst hídján a víz felett ketten közeledtek a konyhába zárt mennyország kapuja felé. Doctor Page hóna alatt még füstölt a medveölő, mégis komolyan veendő sápadtarcúnak látszott. Nem úgy Tesla Stereo, aki csak arra figyelt, ezeréves Stetson - kalapját útra ne szólítsa homloka tetejéről holmi kamikáze szél. Ki tudja, mióta bolyogtak már a Möbius mátrix mindenségében, mire megérkeztek. Egymáshoz alig szóltak, nekem is csak alig vetetettek oda egy - egy félbe harapott mondatot, mégis tökéletesre gömbölyödött a vizit.
Úgy tettem, mintha nem is érdekelnének, de azért utasítottam Geronimo nagyfőnököt, ugyan kínálja már telibe őket egy - egy kisebb hordó Heinenekennel és egy flaska Jack Danielsszel, nehogy józanul törjön ránk majd a holnap.
Sokáig csak a lótenyésztés rejtelmeiről esett szó, meg a svéd halfeldolgozó ipar részvényeiről. De aztán Page elővette a sarokból a harcedzett Cremona gitárt, mely magától eljátszotta a Kék asszonyt, és két furcsa harmóniát helyezett el a húrokon. Tesla azonnal mindent megmagyarázott, de csak egy magára hagyott jackdugó figyelt rá.
Zsebemből előkéredzkedett egy Hohner blues harp. Szőrös vakkantások kúsztak ki a szám széléhez szorított fémes fadarabból, hogy kerge körtáncot járjanak a csupasz villanykörte kupolájában. Hamis vagy - mosolyogta Doctor Page -, ne játsszál bluest, remixelj inkább Rolling Stonest…
Ujjai alatt előbb megalvadtak a hangok, majd szárba szökkentek Aliester Crowley varázsigéi. Ohm Mani Phemme Hung-gal telt meg a légtér, ezer Buddha szambázott a plafon hámló vakolata alatt, Csenrézi trágár vicceket mesélt ókelta modorban, míg nem Tesla Stereo belső zsebéből néhány Skahespeare fóliáns társaságában elő nem került egy sakuhachi.
18 gyémántcsillag bokázott a százas izzó fénykörében, és olyan fényesség lett hirtelen, mintha az összes bodhiszattva egyszerre nézett volna Saraswati köldökére.
Ekkortájt lehetett, hogy Mozart ült a zongorához, hogy finom boogie-woogie-t rázzon szanaszét, miközben József Attila karambol biliárdot abszolvált Leadbellyvel. De a pepita nyakkendős macskán senki nem fogott ki, egymás után nyerte el a kisebb - nagyobb hercegi címeket az összegyűltektől máriáson. Épp elveszítettem Hercegovinát, de a Messyre bemondta a renoncot és a macska hanyatt homlok menekült, meg sem állt Eboliig.
Az előszobában Morpho fürdött Laura szép szemeinek tavában, Bocaccio hiába verte kenterbe Chaucert, a pálma már el volt vive, de alaposan.
Éjfélre járt, amikor a lépcsőházból új lépcsősor indult neki a Mennynek, mindenki fölhágott rajta, csak én nem, féltem talán vagy csak a térdem fájt, már nem is tudom. Dancin in the moonlight - énekelte a King Harvest a gangon, és nem volt az a házmester, aki meg merte volna mérni szőrős hallójárataival a decibelt.
Doctor Page és Tesla Stereo egy fényképet hagyott a kredencen. Gandalf ült rajta fehér lovon, szája sarkában méretes cheeba. A hátoldalon csak ennyi állt: “TÖRVÉNY CSAK EGY VAN MIND FELETT, TÖRVÉNY CSAK EGY: A SZERETET.”