Allee, Allee, te csodás
Van, amit muszáj megírni. Egyszerűen mert csak és kész. Gyönyörűt láttam, igazán gyönyörűt. Nem asszonyt. Nem. Házakat. Fényeket. Az épülőfélben lévő újbudai városközpont lepett meg hirtelen, amint hazafelé tétováztam elévre a Siroki utca - Váli utca sarkát. Szóval gyönyörű leszel Allee, kívánatos Simplon udvar...
Pedig nem ment ez könnyen. Ha a november 11-diki 11 órakor esedékes átadást komolyan veszem akkor több mint 114 hete ömlik a por, a bűz és a zaj az ablakomon. Sebaj, kibírtam. Nagyon megérte. Még akkor is, ha a holland befektetői mentalitást olykor barnára színezte az a legendás magyar munkakultúra.
Maga az új városközpont igazi ékszer. Nem holmi West End - procc multipláza borzalom. Arányai az aranymetszés ismeretéről árulkodnak, no és ihletett tervezői varázslatról. Nekem egyszerűen csak az indiai Poona jutott róla eszembe, ahol még sosem jártam, Osho ashramja, ott ilyenek a színek, arányok, léptékek.
Hát jó. Legyen így. Élvezzük ki alaposan, amikor a csodák végre földet érnek…