Remixregény: A Színek ünnepén…
Súlyos ez hajnal, hét napja tart. Kerestem egy kalap bimallért online, aztán bementem egy casinoba és mindenem föltettem a piros 29-esre, meg a fekete nyolcasra. Vabanque. Rám lőtt valami droid az antianyagvetőjével, de én átléptem egy másik dimenzióba, ahol azt hitték rólam, én vagyok a Messiás, aki hazavezeti Israel elveszett törzseit, hogy a jeruzsálemi Templom - hegyen kávéházat csináljon a Szikla - mecsetből, amíg Etiópiából meg nem érkezik a Frigyláda.
Hiába mondtam nekik, én csak egy rokkantnyugdíjas gépzenész vagyok, mirhával és mannával dörzsölték be testem, finom fehér gyolcsba öltöztettek, lábamra bíborszegélyes sarut kötöttek, ujjamra húzták a Pátriárkák Gyűrűjét.
Lion of Yudah Jesua - Ha Nocri nyakába omlott zokogva, könnyeiből harmic ezüst virág szökkent szárba. Mire följött az égre Luna, Lunaria cara mia, megérkeztek a Sárkánykör Lovagjai is, élükön Sir Michael Philipp Jagger vezetésével a szivárvány minden színében pompázó Indian motorokon.Őket követték a Három Királyok és az összes apródszentek a Karmapa Láma vezetésével egyenesen a Naropa Institute tágas termeiből.
Anyám sírt, és a kezeit tördelte, Mária Magdolna büszkén nézett rám karján egy ébenfekete varázslóval, aki a homlokán gyémántszemű kígyó ékszert viselt…
Aztán nem is tudom… Találkoztam az én hitvesemmel, ki engem Brahma néven szólított, miképpen én Saraswatiként tiszteltem őt. Boncián és Benjy önfeledten szaladgáltak a táncoló tömegben, hangjuk úgy csilingelt, mint ahogy Jeruzsálem harangjai zúgtak 1986 nyarán fényes délben, amikor először hallottam énekelni az Igéret Földjén a köveket…
Aztán elszállt egy hajó a szélben, és engem is messzire sodort a Black & Blue Cafe-tól, a kristálytopter Caladanon landolt, hol tenger alatti palotájában Lady Jessica várt rám, hogy fiút nemzek neki, ki majd Kwisatz Haderach lesz, az Attredies ház (Dávid háza) ragyogó rubintja…