Most megint blues van
Miközben egyre beljebb merészkedem a digitális tánczenék birodalmába, egyre inkább blues van. Breakbeatre, ambientre kimondottan jól jön az ilyesmi. Amit a gépzene nagyon nem tud, azt a blues bármikor. Ahogy Pribil Gyuri özönvíz előtti Fendere belehasított a levegőbe az Orczy - kertben a minap, miközben Gilián doktor hozta a hatnyolcadot, azt egyetlen hangmintával sem lehet pótolni…
Mostanság szeretek Garda Zsuzsi társaságában lógni. Meghallgatni őt, ahol csak lehet, ahol csak hagyják, hogy kiengedje a torkából a bolondot. Aztán szédülni tovább az éjszakába pöpec halózást kutatva ebben a tetszhalott nyugatbalkáni metropoliszban éjfél körül… Vagy Minden Borozók Cárjával (P.Gy.) tolni a dumát a Nothing But the Bluesban, figyelni annak az egyiptomi szépségű gyógyszerész-lánynak a rezdüléseit, akit utunkba vezérelt a Jószerencse. Netán Dick Danussippivel (N.N.P.) fejteni meg Rozsonits Tamás HBB könyvének részleteit.
Nem kevésbé helyénvaló megfejtés néha odasétálni a mikrofonhoz, szólni néhány szót mielőtt a Claptones élén Tóth Henrix és Benkő Zsolt elővezeti a Tusla Time-ot, a Tearing Us Apartot. Vagy Váray Laci Colombre Bandját figyelni, Győrben a Mediawaven, netán Budán a Jam Pub-ban (a legrosszabb nejlon placc 100 négyzetkilóméteres körzetben), vagy ahol csak lehet…
Szerencsére erre a nyárra már Tóth János Rudolf fogsorkatona is előmerészkedett az Ütött-kopott Angyal nevű félakusztikus gitártriójával, hogy legyen miért szétrúgni a Rocktogon oldalát.
És persze a nagy nyári pauza után majd megint jön az Old Man’s-ban a Magyar Atom. Adja az Ég, hogy tartósnak és sikeresnek bizonyuljon a HBB ki tudja hányadik fölállása, melyben most újra Tibusz, Póka Egon és Solti Jánoska teszi tiszteletét…
A világhálón meg ott van CucuMama oldala, aki a világ végére is elmegy egy jobb bluesfesztiválért, és jól lefényképezi, amit hallott. kicsit sem nem hivatásos fotográfus, de ez csöppet sem baj, ha valaki ennyire a szívével lát.
Szóval újra blues van.
Most megint BLUES van.