Net & Roll

Mire a hőség riadóztatta a várost, nem maradt más hátra, mint a Dhammapada első albumának (Out of Samsara) borítójával bíbelődni. Ötleteknek eddig sem voltunk híján, de valahogy minden megváltozott. Eredetileg egy atlantiszi szimbólum került volna a címlapra, amit Miléna anno szépen mandalává kerekített, és már csak az volt hátra, hogy Vivien (aki Sára) összerendezze az egészet. De mégsem így lett.
Mondhatnám, hogy valahogy így alakult, de ez nagyon nem volna korrekt. Miután Milénával végérvényesen másfelé kanyarodtak ösvényeink, nagyon nem szívesen használtam volna az ő grafikáját, bármilyen szép visszafogottan elegáns is volt. Marcinak (Minimal Art) pedig alapállapotban is voltak fönntartásai a mandalás borítókkal kapcsolatban.
A dolgot az Instant-béli Dhammapada megmozdulás után sikerült megmozdítani. Ide ugyanis eljött Roland mester, akinek igencsak tetszett a történet, és első kérésre hajlamosnak mutatkozott megtervezni a borítót. Gorse úr nagyon ott van Photoshop-ban, szeret nagyokat repülni…
Nem sokkal azután, hogy átalküldtem neki a zeneanyagot, ugrott be nekem egy kép. Egy hátakt, fényekkel. A lapockáján az Aum/Om mantra rajzolatával tetoválva. Keresgéltem is rögvest a Flickeren megfelelő alapanyagot, amit netán meg lehet vásárolni, de az igazit nem találtam. Ekkor emeltem föl a telefont, hogy az egyik legjobb magyar fotográfust Aknay Csabát tárcsázzam, aki ha nem fényeket rögzít épp, a SMRGL nevű punk band oszlopa.
Aknay mester a jövő hétre ígért megfejtést, ám Gorse úr addig sem tétlenkedett, ontja magából a vázlatokat…
Mert jó borító igenis kell. Még akkor is, ha a ma elfogadott vélekedés szerint a CD halott, egy playlisten meg minek cover art? Én már csak ilyen old school pali vagyok, nekem fontos a garfikai megjelenítés, még a is képes vagyok hosszasan böngészni régi lemezeim mellékleteit, nem is beszélve arról, amikor még a nagylemez volt az úr…
Jó így dolgozni. Szépen, aprolékosan, lépésről lépésre. Távol minden bevett szokásos projekt-idegbajtól.
Alighanem igencsak megéri majd.