In memoriam Jacko
Tudod Jacko, amikor téged utolért a halál, vagy mondjuk inkább úgy, elhagytad ezt a földi testet, melyben ötven roppant fura éven át léteztél, én éppen az Instant nevű szórakozó helyen muzsikáltam. Végérvényesen is zenész lettem végre, még ha nem is készülök pop idolnak, amivé téged tett a Samsara. Most éjszaka van itt a Földön, de a következő hajnal már nem téged ér utol.
Sokáig nem szerettem a zenéd, de mára megtanultam tisztelni a tehetséged. Mert dacára ezernyi bulvárbalhénak, hercehurcának, azt épeszű ember nem tagadhatja, hogy tálentumnak nem voltál híján. Magasra jutottál, hogy aztán a rád ragadt maszk hermetikusan elzárjon a külvilágtól. Soha senki nem fizetett nagyobb árat a világhírért, mint te. Tán még Elvis sem, pedig ő is tudott kallódni rendesen.
Most majd jönnek szépen sorban a Jacko imitátorok, sosemvolt cimborák, komornyikhajok és egyéb véglények, hogy elmondják, megírják… De ez nem fontos. Maradt utánad annyi dal, hogy még sokáig emlékezhessen rád, akinek ez lényeges.
Töltsd el jól az időt ott a Bardo-ban, és válassz bölcsen magadnak új testet, új életet. Vagy ha képes vagy rá, húzz bele a nagy fehér fénybe, éld át a megvilágosodás élményét.
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung