Net & Roll

Most, hogy újra dübörög a pannon puma, ideje megint lényeges dolgokkal foglalkozni. Például zenével. Például Garda Zsuzsával. Az egyik legnagyobb hang a Kárpátok díszes karéjában. És ami fölöttébb vonzóvá teszi őt, hogy nem csupán a torka, de szíve - lelke is a helyén. Naná, hogy rendszeresen kiszórják mindenféle tévés tehetségkutatókból. NEKI NE MONDJÁK MEG, MILYEN LEGYEN. Igy hát tollaz rá a média, maradhat, aki volt, a legszabadabb zenemanó.
Ő az, akit mindenképpen meg kell nézni és hallgatni. Vagy a Janis Joplin Emlékzenekarral, vagy Benkő Zsolttal duóban, netán a Musicalitas társulattal, bár utóbbi nem az én világom, de biztos, hogy ott is nagyon ott van. Miért is ne kószálna szabadon a muzsika országában? Miért kéne neki bluesénekesnőnek maradnia, ha még ezerfelé vonzza a Végtelen?
Eccer majd írok olyan muzsikát, amihez az ő hangja kell. Nem is sokára. Akkor majd hívom, ő meg jön, hozza az őserőt, leszakad a plafon, vidám buddhák és bóddhiszattvák bokáznak a Mindenség tágas termeiben. Nagy lesz ott ragyogás, én tudom. És akkor végre majd jól belecsúszunk az ájszakába, világmegváltunk, zuhanóperülésben húzunk el Amszterdam felett, szeretkezünk a csillagokkal. Nagy élet lesz. Olyan tájakra barangolunk majd, ahová egyedül egyikünk sem juthatna el.
És ha száz év múlva egy kölyök kiváncsi lesz rá, milyenek is voltak a XXI. század legszabálytalanabb muzsikái, valahol biztos rátalál majd eg mp3- file-ra valami öreg szerveren, csettint nagyot, hogy húúúúúú, ezek aztán tudtak élni, ezek még tudták, mi fán terem a zene…