Net & Roll » Ritka jó zene: Horváth Attila

2008. december 15. hétfő

Ritka jó zene: Horváth Attila - Életmű

Kategória: Pillanatragasztó — KarmaHackeR @ 00:04

Orbán Tamás (EMI) olyasmire vállalkozott, amire még senki szerte a világon. Négy lemezes, díszdobozos kiadványba gyűjtötte Horváth Attila dalait Életmű címen. Korál, Piramis, Bojtorján, Kern, 100 Folk Celsius, Deák Bill, TRB, Charlie, Cserháti, Omen, Pokolgép, Marathon, Seantor, Taurus, Varga Miklós… 66 dal. 66 tűpontos helyzetjelentés. Rólunk, nekünk. A portéka egyenként és egybecsomagolva egyaránt pöpec karácsonyi ajándék. Hadd tudják a kölkeink, hogy volt itt egy világ, amit nem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni, még akkor sem, és főleg akkor nem, ha a kereskedelmi média a legszívesebben kollektív lobotómiának vetne alá minket. Pedig igenis volt élet a Kárpát - medencében a médiagecik és televidióták tobzódása előtt is, mint ahogy lesz utánuk is. Horváth Attila dalai túlélik ezt a trendínom - dánomot. Nem csoda hát, hogy szíves örömest írtam ajánlót a lemezhez a borítóra. Lemezt ajánló szavaimat és HA összegyűjtött dalait egyaránt ajánlom figyelmünkbe.

A magyar popzene egyik legszerencsésebb pillanata az volt, amikor Horváth Attila magyar állampolgár, tarsolyában az Ifjúsági Magazinban és a Magyar Ifjúságban már megjelent versekkel, 1971-ben zenekara, a Soul Bridge feloszlása után úgy határozott: ő márpedig igenis dalszövegeket fog írni. Ha híres akart volna lenni, netán fölöttébb gazdag, minden bizonnyal másképp dönt. De neki a dalokkal volt dolga. Igaza lett. Egy koncert, egy dal hatása sokkal erősebb, közvetlenebb, mint a legjobb versesköteté. Igy találkozhatott a két szerelem: a (beat) rock és az irodalom.
Azóta is úgy dolgozik, mint a gyémántcsiszoló. Túl azon, hogy ismeri a ragyogás titkát, biztos kézzel bontja ki a muzsikából a dalt. Sosem elégszik meg az első odaillő szavakkal. Ha talál szebbet, hajlékonyabbat, igazabbat, az igazi mesterek pontos virtuozitásával illeszti a helyére azokat. Sosem hallgat azokra, akik arra intik: nem kell ennyi költészet, a közönség úgyse érti meg…
És mi, a mélyen tisztelt publikum persze pontosan értjük. Akkor is, ha csak kevesen ismernénk föl az utcán ezt a Horváth Attila nevű rock and roll - költőt, akinek a sorai társul szegődnek életünk legfontosabb pillanataiban.
Ezeket a dalokat nem képes kikezdeni az idő. Az az elsöprő erejű szeretet – és szabadságvágy, mely belőlük árad, nem függ sem műfajoktól, sem divatoktól. Mindig megmutat valamit abból a titokzatos varázsvilágból, ami már túlvan a Szóperencián, ahol az valódi szépség lakik.
Horváth Attila nagyon tud emberül. Legyen szó rock – dübörgésről, blues – balladáról, metál-mennydörgésről vagy counrty kirándulásról. Sose engedte meg magának, hogy ne fogalmazzon pontosan és közérthetően. Legkeserűbb soraiban is ott az a gyufafejnyi fény, mely nélkül nagyon el lehet tévedni a hétköznapok labirintusában.
Nélküle szomorúbb lenne a szürke, és fakóbb a hajnal. Szeressék nagyon. Őt és a dalait. Igencsak ráfér mindannyiunkra…

Nincsenek megjegyzések

Nincsenek még megjegyzések.

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó véleményekről.

Bocs, de a bejegyzéshez egyelőre nem lehet megjegyzést fűzni.