A hónap zenésze: Ljova
Nagyon ott kellett volna lenni szeptember 28-án este a new yorki Joe’s Pubban. Ljova ( Lev Zhurbin) és az ő Kontraband-je mutatta be új lemezét, a Mnemosyne-t. A világ egyik legjobb zenészének koncertjéről maradtam le. Amit a Juliardon végzett brácsás Ljova tud a “záraz fán” az párját ritkítja. Nem csoda, hogy a földgolyó legkiválóbb muzsikusaial bazsevál együtt. (David Yengebarian, Frank London, Bob Cohen, hogy csak három nevet soroljak föl.) Hangszerelőként sem a futottak még kategória. Dolgozott ő már a Kronos Quartett-nek is.
Ljova akkor került álam képbe, amikor a ccMixteren megjelentek első remixelhető darabjai. Megannyi hasznavehetetlen cucc között ott ragyogott az igazi gyémánt. Gyorsan el is követtem két dolgozatot (Ljova Mixdown, Self - Portrait of Silence), utóbbi a mai napig kiállja nálam a próbát. MySpace oldalamra is fölcsempésztem. Ljova kommentjéből az derült ki, ő is szereti ezt a remixet.
Vele és feleségével, a ccmixteren pompás a capellákat elhelyező Inna Barmash-sal tulajdonképpen végül is Minimal Art cimborált össze alaposan. Ő szólt, hogy Ljováék nászútja Budapesten át vezet. Lett is belőle felehetetlen örömzene a Kőlevesben. Ahogy András Mihály hegedűművész kolléga megjegyezte a végén megjegyezte a maga szarkasztikus arisztokratizmusával: “Ma este kiderült, hogy a brácsa igenis egy hangszer.”
A dolgot csak izgalmasabbá teszi, hogy Ljova, aki szüleivel 1990-ben vándorolt ki Moszkvából a Nagy Almába, példának okáért Paganini reinkarnációja. Valamint Karinthy Frigyesé. Mind virtuóz könnyedségét, mind humorát megőrizte ebben az életében is.
Mióta van Dhammapada arról álmodom, hogy állunk mi még egy szinpadon. Vagy ha mégsem, mert New York azt nincs közel, majd csak rácsempész néhány hangot a Dhammapada felvételeire, ha másképp nem online. Ha már a Kontra bandet a remix nemzedék öröm - kamarazenekarának hívja. Tegyük hozzá: teljes joggal.