In memoriam Albert Györgyi
Hát szevasz George, te is itt hagytad a samsara tükörlabirintusát, ahol a látszatról hiszik azt, hogy valóság. Mindent megtettél, hogy bajba kerülj, és holmi bulvár balerinának nézhessen, aki akar. Kallódásod és vergődésed bizonyítékaira mindig volt vevő. Ahányszor csak belebotlottam a rólad szóló elkeserítő híradásokba, az a lány jutott ezembe, akit még a hajdani Petőfi Rádió szerkesztőségi szobáiból ismertem, olyan tehetséges és szép voltál, mint a Nap. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy nagyon más vagy, miként a többiek, többre hivatott, mint hogy saját életed szennyesét teregesd jó pénzért.
Csúnyán és brutálisan bántál el magaddal. A végjáték kimondottan szívszorító volt. Dicstelen. Ez már nagyon nem te voltál. Inkább csak viszfénye valaminek.
Sokkal többet szerettem volna veled beszélgetni, mint amennyire lehetőségünk adódott az elmúlt 20 évben. Te sem hívtál, én sem hívtalak, ez mostmár így marad. Nincs más lehetőségem, mint hogy elkísérjelek az általam csatornázott és tovább adott univerzális energiákkal a túloldalra, a Láthatatlan Világ termeibe, ahol talákozhatsz nem testben létező mestereiddel és tanítóiddal, hogy közelebb kerülhess a megvilágosodáshoz, vagy ha nem, hát méltó reinkarnációt válassz majd magadnak. Maradok itt a Földön, de szívesen leszek utitársad. Tehetséged és szépséged ragyogása kísérjen ezen az úton…
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm Mani Phemme Hung
Ohm mani Phemme Hung