Dhammapada Budapest
Augusztus 22-ike óta keresgélem a szavakat, hogy elmeséljem: csoda van készülőben. Régi nagy álom kezd valóra válni. Nem tudom, miért pont most, és még azt sem tudom pontosan, hogyan. Mindenesetre a fönt említett napon, a Ponyvaregény Lyuk nevű törzsasztalánál Minimal Arttal elhatároztuk, hogy most már végre télleg elkezdünk együtt zenélni. Volt már erről szó ezeken a hasábokon, de véglegessé most vált a dolog. Marcinak (M.A.) nagyon pontos elképzelései voltak, milyen muzsika is születhet kettőnk erősen rokon, mégis eltérő zenei világából. Nagy lebegős, elszállós, tiszta zenére gondolt ő és gondoltam én is. A vállalkozás némi keresgélés után a Dhammapada nevet kapta utalva Buddha tanításaira, melyek kiutat mutatnak a látszatvilág tükörlabirintusából…
Miközben az élő előadáshoz szükséges program (Ableton Live) fölkerült a laptopomra, körvonalazódott bennem, eljött az ideje, hogy végre olyan muzsikát hozzak tető alá, mely saját belső világának legszebb tájai felé vezeti azt, aki hallgatja és azt aki játssza. Ehhez természetesen a zenén túl szükség van némi varázslatra. Eleinte arra gondoltam, hogy Saras energiával, Saraswati istennő fénylő erejével segítek majd befelé indulni, annak aki szereti az egyhelyben repülést, akinek a zenehallgatás akár meditáció is lehet. De miközben írtam a Dhammapadának szánt darabok egyikét, rám talált az Univerzum egyik legfényesebb lelke meditatív úton. Az a megtiszteltetés ért, hogy maga Őszentségétől, a XIV. Dalai Lámától kaptam Gyógyító Buddha beavatást. Ennek alkalmazásával a zenehallgatás közben különleges belső élmények válnak átélhetővé. Megtörténhet a teljes egyesülés az Univerzummal. Összekapcsolódhatni a Világegyetem megannyi megvilágosodott lényével, azok tiszta ragyogásával, átélhető a megvilágosodás állapota. S ha mindez volt, ahogy írva, ez a muzsika olyan nyugalommal tölti majd el hallgatóját, melyet oly sokszor keres, és melyet oly ritkán talál meg a Samsarában.
Új fajta szertartás zene ez. Nem kötődik semmilyen egyházhoz, valláshoz, hithez. Nincsenek dogmái, papjai, profétái, eretnekei is megváltói. Kedvenc tanítóim egyike Osho, amúgy is amondó volt, hatmilliárd egyszemélyes vallásra volna szükség. Semmi más nem fontos, csak az, hogy akinek érkezése van rá, átélhesse a védtelen nyugalom állapotát.
A Dhammapada természetesen nem vallási közösség. Olyan muzsikusok társulása, akik hisznek abban, hogy a szépség titkos ragyogásánál nincs értékesebb. Ebben a meggyőződésükben csak erősíti őket, ha fölidézik magukban Hendrix, Haydn, Handel, Vivaldi, Bach és más mesterek remekműveihez kapcsolódó élményeiket.
Tudom, hogy ezzel lezárult jelen életem egy fontos szakasza. A Dhammapada az, amit kerestem. Amiért annak idején bluesbolond punkzenészként muzsikálni kezdtem, hogy aztán tollforgató legyek, és rájöjjek: CSAK A ZENE VAN.
Történjék bármi, azt amit átéltem ezalatt az egy hónap alatt, mióta a Dhammapada létezik, immár nem veszíthetem el.
Nincs más hátra, mint hogy megmutassuk ezt másoknak is.
Minimal Arttal abban maradtunk, hogy keresünk e vállalkozáshoz zenészeket, akik teljesebbé tehetik az élményt. Szó van élő hegedűről, szaxofonról, trombitáról, talán tabláról, de ütőhangszerekről mindenképpen. Élőben fogunk remixelni, miközben nem mondunk le arről sem, hogy verseket és etno elemeket társítsunk az ambient lebegéséhez és a dub lüktetéséhez.
Sors bona nihil aliud. Navigare necesse est.