Tegnapután
Vannak dolgok, amik egyszer csak elkezdődnek, de véget nem érnek. Most hogy már a borítótervekről beszélgetünk Tóth János Rudolf Boldog - szomorú blues-a kapcsán az LOO Records illetékesével, észrevettem, hogy szépen elkezdtek gyülekezni a dalok Tóth úr második albumára. Az első lemezről itt maradt ballada, a Csillagének mellé odakerült az Ösvény az éjszakában, és a Mózsi Ferenc chigagói magyar poéta emlékére íródott Lomb és gyökér,melyet ma hajnalban követett a Tegnapután címzetű. Utóbbi kettőt, most ide is másolom sok szeretettel…
Lomb és gyökér
Imákat mantráz halkan a szél.
Hogy zúg a lomb. Megint mesél.
A gyökér a Föld szívéig ér.
Holnap és tegnap itt összefér.
Távol a város, messze a zaj.
Nincs többé gond, nem jöhet baj.
Csillag az égen bárhogy halad,
Aki szabad, már az is marad…
Tegnapután
Nézd itt, egy kapu, pont nyitva áll.
Ha már itt vagy, hát kopoghatnál.
Idáig hozott ma épp el az út.
Lehet, hogy holnap másfelé fut.
Ez nem a pokol, ez nem a menny.
Ismerős nagyon a csend idebenn.
Nincs félelem, és nincs fájdalom.
Elmaradt mind a túloldalon.
Titkukat büszkén őrzik a fák.
Méltóságteljes egy társaság.
Fölöttük peckesen sétál a Hold.
Árnyéka ezüst. törékeny folt.
Tegnapután lett. Holnapelőtt.
Senkisem méri most az időt.
Béke van. Béke. És nyugalom.
Nem zargat törvény, sem hatalom.
Volt itt egy kapu, pont nyitva állt.
Ha már itt jártál, kopogtattál.
Idáig kísért ma épp el az út.
Hadd legyen boldog, az aki tud.