Ritka jó zene: Gobodobro - Little country boy
Megannyi elektronika után mindig jól esik egy kis akusztika. Hát legyen Gobodobro, legyen dobró, gitár, herfli. Csak úgy, ahogy a jobb new orleansi kocsmákban szokták, ha épp kifogy a zydeco. Erre a muzsikára szép tempósan lehet pörgetni a motort a hatvanhatos úton, naná hogy choppert, naná, hogy Indiant, nem Harleyt. Közben meg két pofára falni az útszéli csehókban az igazi hamburgert, és megvárni, amíg a Nap Őfelsége feltolja szekerét az Ég aljára. Nyugodtan befér egy Neil Young, egy Hendrix és egy Joe Cocker album közé a sorban. Semmi fellengzős művész póz, csak technikai tudás, alázat és tisztesség. Nem akarják kigitározni a szemem, pepitára hippelni a hopot a szubbasszusal. Szóval nagyon világ van. Miközben persze újra gyengül a dollár,és a világ leggazdagabb országainak vezetői 8 fogásos vacsora mellett tanácskoznak az élelmiszerválságról. Mi dolgunk velük? Ha már ők tesznek ránk magasról, mi se hederítsünk rájuk… Let’s go Gobodobro!