A hónap zenésze: Éder Ferenc (Lá)
Jó ideje már nem akadtam olyan muzsikusra, akit a hónap zenészének tekinthettem volna. De most igen. Mikor közöltem a hírt az éppen Balaton táji vendéglátózás közepette leledző érintettel, nemes egyszerűséggel csak annyit kérdezett: MICSODA? Van az úgy, hogy mások már tudják az emberről, hogy az ország egyik legjobb basszusgitárosa, miközben ő ezt még nem is sejti.
Amikor először szólalt meg a kezében fülem hallatára a Fender Jazz Bass egy Wand próbán, úgy éreztem, jó hogy eladtam a magam hangszerét. Pedig nem csinált semmi különöset. Éppen késésben volt, rohant egyik próbáról másikra, már akkoriban is csak kevés zenekar létezett, ahol ne ő basszusgitározott volna. És ez azóta sincs másképp. Nem is merem elősorolni, hol, merre teljesít mélyhangügyi szolgálatot, miközben néha még arra is szán időt, hogy velem kávézzon, vagy a négy húr pengetésének szent művészetére okítson.
A teljesség igénye nélkül ott van ugye a Wand, melyről a Net & Roll-ban már esett szó, ott a Törökméz, melyről már szintén értekeztem e digitális hasábokon. Tagja még továbbá egy ezer tagú latin zenekarnak és a regényes Ivo Bic Band-nek, és egy vendéglátós megélhetési társulásnak. Közben persze Udvarhelyi Gabival, akivel mostanság nagyon összecimboráltak, alakítottak egy újabb zenekart, ahol kedvükre rögtönözhetnek Flexibilty néven.
Nehéz megfogalmazni, mi is tetszik nekem olyan nagyon Lá játékában. Talán a pózmentesség, az egyszerűség, a magamutogatás teljes hiánya. Vannak nála sokkal jobban képzett basszerosok is, akiknek a játékától kiver a víz. Neveket inkábbb most ne emnlítsünk, de terjedelmes lenne a névsor.
Nincs más hátra, mint minéál többet povedálni és tanulni Lá mestertől. Rám fér. Remélem neki se lesz terhére az ilyesmi…