Net & Roll

2008. május 16. péntek

Ha már Telsa, legyen sztereó

Kategória: Pillanatragasztó — KarmaHackeR @ 00:09

Nagyon rendjén való működésre vall az Univerzum részéről, hogy néha azért igenis történnek velem csodák. A skála széles. Olykor két szál cigi egy átvirrasztott éjszaka után a Sárga Ház folyosóján, olykor hatvanezer forint, amivel Alien 75 állított be, hogy ezt ő nekem hozta, egészségemre. Esetleg Bakó Fegya 30 ezer forintos spontán szponzorációja, hogy legyen rendes monitorom. Netán egy Squier Jazz Bass basszusgitár a hozzá tartozó Ashdown erősítővel, amit Tesla67-től kaptam ajándékba vagy tíz napja. Ha jól meggondolom, mindez az elmúlt 5-6 évben esett meg velem.

“Tesla67 olyan, mintha egy Rejtő regényből lépett volna ki teljes életnagyságban. Eleinte nehezen szoktam meg, hogy minden félmondatra jutott furtonfúrt szójátékaiból, és az sem volt könnyű iskola, hogy filozófiájának központi eleme a Jimmy Page és a Led Zeppelin iránti olthatatlan rajongás. Ezzel persze engem is megfertőzött, akárcsak Mojo B-t. Advanced Zepper a pali, bár lenne valami, amiről ennyire mindent tudok, mint ő Bonzo-ékról. Most, amikor épp nagyon sistereg körülötte a Mindenség, most is attól van odáig meg vissza, hogy talált egy jóravaló bootleg oldalt, ahol megemlítenek egy 19:53-es bluest, amit Jimmy Page és Jaco Pastorius követett el. Hogy az milyen lehet.
Tesla67 az, akivel soha nincs semmi rendben. nagy adagokban követi őt a zűr. De valahogy, jóravaló önkéntes Chaplinként, mindig túlbukdácsol ezeken, és hozza magával azokat elképesztő történeteket a világirodalom összes tájairól, na a Led Zep összesből.
Ismerek néhány figyelmre méltó palit, némelyeket jelentős bolondériával is megáldott a sors, de ő messze veri mindet. Néha ugyan éhezik, de olyan erővel ragaszkodik a valódi muzsikákhoz, ami bármikor bárkinek tiszteletet parancsol. Volt szerencsém egyszer vele együtt gépzenélni még a Bercsényi utcai Ashram Stúdióban, ami nem állt egyébből mindössze egy főzőfülkéből, vizesblokkból és egy szobából, abban is egy Asclepios névre keresztelt számítógépből és két laticelből. Ő mondta, mit szeretne hallani, én meg nyaggattam a Propellerhead Reasont. Éppen egy jó kis agresszív trombita - riffnél tartottunk, amikor kitalálta, hogy csak az utolsó hangra nem kéne effekt. Magamtól sosem csináltam volna ilyesmit, de nála érződött, hogy becsületbeli az ügy. Összehoztam. És tényleg: úgy volt jó, ahogy mondta. Valami olyasmit mormogott, hogy ja ja, ő már így hallotta belül. Ebből lett a Tesla Stereo, a ccMixteren és (egykor) a DiSfishen is föllelhető darab. Tudtommal az egyetlen zene, ami az ő neve fémjelez.
Tesla67 azok közé tartozik, akik nagy türelemmel és tapintattal tudták elviselni, amikor nálam bedurvult a mániás depresszió. Nem lehetett neki könnyű. Még soha nem tett érte szemrehányást. Nem szoktuk azt mondani egymásnak, hogy mi mennyire barátok vagyunk, de azért összefűz minket ezer doboz közösen elfüstölt cigi, ezer átdumált éjszaka…”
Hát most úgy alakult, hogy munkát kapott, méghozzá olyat, ami gyorsan és felettébb jól fizetett. Már józanul is részeg volt az összegtől, ami markát ütötte. Tudtam, hogy komolyan beszél, amikor azt mondta: csináljunk zenekart. Ő vesz végre magának fuvolát, nekem meg basszusgitárt és cuccot. Csak zene legyen. Mert anélkül nincs értelme. Egy picit se.
Egy ideig azt hittük a banda neve majd AKASHA.HU lesz, de rövid vakrepülés után kikötöttünk a Tesla Stereo-nál. Meg is lett hajnalra az első dalszöveg.
Én meg szentül fogadtam, hogy végre megtanulok tisztességesen pengetni a négy húron. Ha már életemben másodszor kapok ilyen gépet ajándékba. Az első, egy japán Fender Jazz Bass volt, amit egy beteg pillanatomban eladtam, bár ne tettem volna. Udvarhelyi gabi tanácsára azonmód meg is támadtam Lá mestert (Éder Ferenc - WAND, Törökméz, Ivo Bic Band, stb.) tanítson. Ahhoz már ő ragaszkodott, hogy ingyen, ha már a WAND-nak én írom a szövegeket…
Hát ettől van nekem vízhólyag a jobbkéz mutatóujján. Mert naponta nekiülök skáláézni legalább egy órát. Ez volt az, ami a múltkor hibádzott. A gyakorlás. Hát most van. Az pedig már maradjon az én titkom, hogy ezt a Squier Jazz Bass-t, miért neveztem el épp Tulkunak…

 

Csak az éjszaka részeg

Józan vagyok, csak az éjszaka részeg.
Minden pontos, élesek a képek.
Magamról annyit biztosan tudok,
hogyha van út, hát én úton vagyok.

 

Már nem ver át, ez a nejlon mennyország.
Máshol lakik a rég várt szabadság.
Tiéd a ketrec, de a rács nem én leszek.
Nyugszom a Nappal, a Holddal kelek.

 

Mindig nyitva áll, nem zár be soha
ez a flitteres haláltánciskola.
Aki épp a tánc végére ér,
távozik, és aztán visszatér…

 

Széltolók, szajhák, szűzek, szentek
ölelnek, ölnek, úgy szeretnek.
Csak kavarog a bál szüntelen.
A király az úgyis meztelen.

 

Üres kézzel jöttem, úgyis megyek el.
A többi kölcsön, épp amennyi kell.
Szétszórok mindent, amit csak lehet,
mint aki tudja, mást nem is tehet.

2 megjegyzés »

  1. HAJRÁ!!!

    Vélemény > apple — 2008. május 19. hétfő @ 17:24

  2. P.S.: You Are The Best! Yes Of Course… XOXO

    Vélemény > apple — 2008. május 20. kedd @ 11:17

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó véleményekről. Visszakövetés (trackback) URL

Mondd el a véleményedet!

You must be logged in to post a comment.

Powered by WordPress