Net & Roll

Vannak dolgok, amiket sokáig halasztgat az ember, aztán hirtelen csak megteszi. Isten tudja, miért pont pont akkor, miért pont azt, de egyszer csak “meg van téve”. Talán kell hozzá egy csipetnyi tavasz meg az ezzel járó felpörgés éjszakai repülés és ehhez hasonlók. Szóval valahogy így kerültek föl zenéim a MySpace-re...

Valahogy úgy működik az egész, hogy eccer csak összenézünk Udvarhelyi Gabival, hogy na most elmegyünk sörözni, ami részemről könnyű kólát jelent általában, sőt mindig. Most éppen az esedékes demo énekének rögzítése után csaptunk le a Szent Jupát nevű étteremre, melynek jómagam már vagy egy évtizede vagyok hol gyakoribb, hol ritkább vendége. Igazi jó zenészduma volt, amiért érdemes nem újságírónak lenni végre, hanem muzsikusnak, el is tartott vagy hajnali kettőig. Aztán don Gabriello hazafuzarozott, ám még semmi kedvem nem volt kézbe venni az elalvás előtt kötelező Raymond Chandler krimit, hanem kinyitottam a gépet.
Gábor friss MySpace oldala hozta meg a kedvem, hogy nekem is legyen egy, illetve legyen egy olyan, amire zenéket is föllehet pakolni, mert volt már egy használaton kívüli site, de ott nem művészként léptem be, így zenéket oda föltenni nem tudtam.
Nagy repülés volt. Valahogy megint kizökkent az idő, hajnali ötkor döntöttem úgy, hogy mostmár semmi értelme lefeküdni, hanár úgyis rendes nappali embernek kell lenni utána, menni bevásárolni és ehhez hasonlók. Nem is törődtem mással, csak azzal, hogy kiválasszak hat muzsikát az elmúlt négy év terméséből. Abban biztos voltam, hogy életem talán legszebb darabját a Love is the greatest Alchemyt biztosan föltöltöm. Annak idején Cezary Ostrowski invitált meg az akkor alakuló nemzetközi netes közösségbe, a Creative Collective-ba, melynek ma már nyoma sincs, akár csak a belőle kinőtt DiSfish Records-nak. Cezos föltöltött akkriban vagy fél tucat basszusklarinét és szaxofon szólót, hogy szabadon fölhasználva készülhessenek belőle muzsikák. Mikolaj Trzaska egyik szólóját úgy vágtam meg, hogy életem legjobb jazz pianistája Perczel Gyuri kényelmesen tudjon zongorázni hozzá. Már csak stúdióba kellett menni vele. Ekkor jött Alien, és hozott 60 ezer forintot, mondván az nekem most nagyon kell, ő meg úgy kapott a legutóbbb kölcsön pénzt, hogy annak adja vissza, aki rászorul…
Aztán előkerült két korai ambient remix, melyek antistar.hu néven már helyet kaptak a ccMixteren. A Ten O’ Clock Bluesról Cezary Ostrowski mondta, hogy ez a kedvence tőlem, a Living Stereo meg csak úgy nagyon nagy kedvenc magától.
Szintén valamiféle ambientes beütés érhető tetten a Self - Portrait of Silence-ben, ahol egy etióp vallási énekhez kevertem hozzá egy vizalatti zenszerszám akkorjait, Ljova Zhurbin hegedűjét és Colin Mutchler egyik rövid versét. Semmiképpen nem akartam kihagyni angol nyelvű haikuimföldolgozását a Cybersutra (Mantra Mix) címűt. Ezek a versek Bolte biztatására készültek, amikor azt histtem még megtanulok valaha angolul. Később ő is mondta szalagra őket, kímélendő az én pocsék dialektusomtól a nagyközönséget.
Végezetül a Tabula Smaragdina EP-ről még odatettem a Nucleorust, mely Gurdonark és Verian Thomas netlabelénél, a Negative Sound Institute-nál jelent meg tavaly szeptemberben. Küldtem egy körlevelet az IWIW-en, tessék lehet hallgatni…
Gazdag ebből sem leszek, mint ahogy másból sem. De legalábbis ezek a darabok most újabb emberekhez juthatnak el. Talán eccer még a Tilos Rádió finnyás izlésű szerkesztőit meghatják, amiről persze jól nem fogok tudni, hiszen évek óta nem hallgatom őket. De mindegy is. A fontos, hogy volt egy jó éjszakám és egy gyönyörűsgées hajnalom. Olyanom, amilyen csak nekem lehetett.