Net & Roll

Semmi az egész. Egyszerűen csak klappolt minden. 800 forintért tisztességes hangosítás mellett hallhattam két piszok jó gitárost és egy remek énekesnőt a Menta Terasz alagsorában. Az ilyesmiért érdemes kimozdulni a főhadiszállásról, taxiba ülni, könnyű kólát kortyolni a kék Bondhoz.
Arról, hogy Török Judit nem akármilyen torok, még a legendás Dioptrió idején szerezhettem tudomást Tóth János Rudolftól, kinek Bizják Gáborral és Ferenczi Gyurival közös tündöklésein rendszeresen tette tiszteletét a Kőbányai Zenei Stúdió megannyi diákja. Arra azonban még éveket kelljen várni, hogy bebizonyosodjon, Tóth úr ismét nem tévedett. Török kisasszonyt addig csak egy gyorsan feledhető tehetségkutató műsor még gyorsabban feledhető versenyzőjeként volt szerencsém viszontlátni. Azt meg jobb nem emlegetni.
Mindegy is. Most végre  van Törökméz, melyben nem utolsó sorban Udvarhelyi Gábor, a bartóki tengelyrendszer avatott ismerője játszik elektroakusztikus gitáron, Éder Ferenc (alias Lá) pengeti a Fender Jazz Bass-t.  Ennek a felállásnak az első koncertjét sikerült fülügyre venni a Menta Terasz pincéjében. Az az első percben tudható volt, hogy lesz ez a produkció még  csiszoltabb, érettebb is, de ez nem számított. Az a titokzatos valami, ami három emberből zenekart csinál, szerencsére már tette tiszteletét. Megint az volt az érzésem, ami Magyar Atomon szokott lenni: ez a  muzsika Amszerdamtól New Yorkig mindenütt megállná a helyét egy hasonló műintézetben. Igaz arrafelé valószínűleg nem ilyen gyalázatosan kevés  gázsiért mérik az ilyesmit, igaz a taxi sem ilyen olcsó, és a Gellért - hegy sem ilyen ismerős.
Ők hárman azt csinálnak, amit akarnak. Szerencsénk, hogy muzsikálásra adták a fejüket, és csak ezzel hajlandóak törődni. Jófajta kis áramkörök forrósítják a hangulatot, peddig semmiről nincs szó egyébről csak 10 húrról és néhány hangszálról. Meg alázatról, tehetségről, érzékenységről, ízlésről és ilyen apróságokról…