Nászutasok a Kőlevesben
A Kőleves meglehetősen rossz fej hely a Kazinczy utca és a Dob utca sarkán. Legalábbis a pincéjét telezsúfolták használaton kívüli vendéglátóipari tárgyakkal, és még takarítani is elfelejtettek, amint azt a padlón látható tésztamaradékok is mutatták. Csálinger se szívesen jött le, vay ha igen, akkor elfelejtette a rendelés harmadát, számlát viszont azonnal hozott, nehogy szó érje a ház elejét. Kértünk ugyan egy partvist, hogy közmunkát végezzünk, de ebből végül is semmi nem lett. Szóval az előjelek nem voltak túl jók, inkább olyan magyaroschak. De aztán Inna Barmash (Innabar) és Lev Zhurbin (Ljova) New York-ból kárpótolt mindenért.
Ljovát és Innabart a cMixter öszes termeiből van szerencsém online ismerhetni, mind a ketten töltöttek föl oda remixelni való sávokat. Inna két kíséret nélküli dalt, Ljova pedig izgalmas brácsaszólamokat. Mindkettőjük dolgait használtam is, akárcsak Minimal Art, szintén székesfővárosi illetőségű remixügyi előadó, aki még a Net & Roll előző felvonásában volt a Hónap Zenésze, lévén rögtön első darabja szerkesztői ajánlat lett a ccMixteren. Ő áll laza levelezős kapcsolatban Ljováékkal, akik immár férj és feleség augusztus 12-dike óta, és nászútjuk során megfordultak Budapesten is. Mielőtt a Kőlevesben találkoztunk volna, hogy muzsikáljanak egyet, néhány órát már eltöltöttünk néhányad magunkkal a Szimpla Kertben, ahol a helyi érdekeltségű erők egy jelentősebb csoportja tőről metszett gajdolással és rikoltozással bizonyította, miért is nem lett Budapest Európa kulturális fővárosa, és miért nem is lesz soha a büdös életben.
A Moszvában született Ljova a Juliardon végzett muzsikus, ennek dacára nem igazi “szomorúzenész”, szívesen játszik a klasszikuson kívül klezmert, balkáni cigány népzenét és midnen egyéb mást is, amihez kedve szottyan. Közel hetven muzsika őrzi keze nyomát, hangszerelt már a Kronos Quartett-nek is. A vilniusi születésű Inna főállásban jogász, és csak úgy mellékesen csillogtatja elképesztően szép és hajlékony hangját többek közt a ROMASHKA nevű roma muzsikát játszó együttesben, de föllép a Klez Dispensers klezmer csapattal is. Inna és Ljova partenerei közt nem kisebb név is fel-feltűnik, mint Frank London, a Klezmatics mind a mai napig mértékadó trombitása.
Miután a Kőlevesben elegen összegyűltünk, hogy foglalt legyen midnen szék, Ljova is elővette brácsáját. Először Innát kisérte három dal erejéig, majd az ott megjelent muzsikusokkal örömzenélt egyet. A dolog akkor kezdett igazán érdekes lenni, amikor Lantos Zoltánt invitálta maga mellé, akivel akkorát, de akkorát repültek hirtelen, hogy arra halványak a hasonlatok. Két ember beszélt a szabadságról nyolc húron, ami csak azért említésre méltó, mert Lantos saját bevallása szerint már évek óta csak öthúros hegedűn muzsikál, az itt fölajánlott négyhúros hangszeren nem nagyon van otthon. Mondotta ő, ám ebből a nemzetközi hallgatóság egy csöppnyit sem érzékelt. Lantos Zoltánt sajnos újabb tételre már nem lehetett rábeszélni, így vándorolt tovább a hegedű, mely ezután a Budapesten élő amerikai klezmer - guru, Bob Cohen kezébe került. Aki ismeri a Di Naye Kapelle-t, sejtheti miről maradt le. Végezetül némi rábeszélésre egy újabb vendég vette magához a hangszert, név szerint András Mihály, a Zeneakadámia frissen végzett hallgatója, aki a mestzerkurzus éveit Bécsben tölti.
Túl azon, hogy zeneileg megletősen pöpec műsorban lehetett részem, melyben azért elszállt Minimal Art egy remixe is, volt valami nagyon - nagyon szívet melengető ebben az egészben. Végre többnyire zenéről folyt a szó az asztalok melett magyarok, oroszok, litvánok, argentinok és amerikaiak közt. Nem tette be a lábát semmi értéktelen érdektelenség. Igaz, túlontúl sok gazdag ember sem hörpölte itt borát.
És mégis… valahogy szebb volt tőlünk Budapest.