Net & Roll

Miközben nemzetünk színe-virága ilyen - olyan gárdát alapít, nekem már megint nincs jobb dolgom, mint hogy suttogóra fogott hangfalak segítségével zenélek. Már megint találtam egy irányt, amerre el lehet mozdulni. Vagyis hogy volt már ilyen bemozdulás - féle vagy két éve, de akkor csak puszta megérzésből moccantam a software jazz felé, nagyon nem tudatosan… Most meg gyakorlásképp, végre kezdem megérteni, amit zeneelmélet órán hallok, kezdenek stimmelni a hangok, bár ez még nagyon az útnak az ő eleje, módfelett bírom élvezni.

Minél többet kapsigálok az összhangzattan rejtelmeiről, annál inkább tudom, mennyire kevés vagyok, de azért amit tudok kipróbálom. Láss csodát, bizonyos szabályok betartása következtében szépen gömbölyödnek a harmóniák, gurulnak a dallamok. Amit 2005-ben még csak nagyon kevéssé tudatosan múveltem, az most kezd renszerré válni.
Elsőnek a házi feladatul kapott jazz standard-et az All Of Me-t, vettem kezelésbe, és szerencsére nem buktam bele. Innen jött meg az étvágy, hogy jól bevált harmóniameneteket öltöztessek új ruhába a Propellerhead Reason segítségével. A frissen fölfedezett négyeshangzatok alá első látásra teljesen stílusidegen dobokat csempészek, aztán megpakolom fűvósokkal, jazzgitárral, zongorával, trombitával. Azaz hogy ezek MIDI-be oltott változataival, majd jön a tologatás, sakkozás. Nagy rafinériákra még nem futja, de szokott ez még jobb lenni, ha meg nagyon el akarok szabadulni ott a Mandala Underground.
Kicsit nem is bánom, hogy bezárták a DiSfish Records oldalát, most legalább átfésülhetem régebbi dolgaimat. Magát a software jazz kifejezést is a DiSfish oldalán fölllelhető Cezary Ostrowski - Mikolaj Trzaska album leírásából lízingeltem anno. Ott Cezos laptop jazz-t emlegetett. Mai füllel nagyon vegyes, amit ez alá a cimke alá összepakoltam,dehát nem éppen kiforrotságomról szoktam híres lenni, inkább kalandvágyamról. De a Byrd Of Cool és a Bingo Baby Babe albumról legalább két dal maradt, ami ma is megállja a helyét, csak kicsit újra kell keverni, mert tompán, halkan szólnak.
A legnagyobb, és egyben megoldhatatlan ellentmondás, hogy nem tudok rögtönözni a pc-vel, pedig hát ez volna a jazz lelke, enélkül kéne megpróbálni hagyni lélegezni ezt a digitálisba oltott szabadságzenét.
Már megint nem tudom, hová jutok mindezzel. Okoz - e ez majd örömöt másnak is, lesz -e, meghallgatja, vagy csak nekem marad játékszerem. De nem baj. Annyi mindennel voltam már így. Sokkal jobban tudok létrehozni, mint kereskedni saját protékámmal. Lehet, hogy mégsem leszek világhírű muzsikus. Ma még az is rejtély, meddig élnek azok a site-ok, melyek a zenéimet őrzik. ccMixter még van, az újonnan kiszemelt Archive.org sem látszik bedőlni, dehát ki tudja, mi lesz még ezzel az egész világhálóval, talán csak káprázat az egész.
Kell egyáltalán ennyi zene valakinek?