Net & Roll

Magyar Atomra lemenni az Old Man’s-be alapvető emberi jog. Föltéve, hogy életben akar maradni az ember megannyi tucat-techno és nylonmetál borzadály közepette. Egy hely, ahol nem szólnak bele digitális kütyük a muzsikába. Csak gitárok vannak, dob meg ének. Na és világszinvonal. A kilencvenes évek közepe óta. Tátrai, Solti, Jamie Winchester, Tóth János Rudolf és Zsoldos Tamás játszik Hendrixet, Troggs-t, Blind Faith-et. Nem több és nem kevesebb: a szabadság eszperantója…

Meggyőződésem, hogyan ennél jobban Hendrixet ma szerte a világon senki nem játszik. Másképp persze lehet, és azok a megfejtések sem érdektelenek. De ennél világszinvonalabb világszinvonal egyszerűen nincs. Nem vagyok elfogult, csak tehetséggel lehet levenni a lábamról, ez már sokszor kiderült. Általában már az is jó szokott lenni, ha egy olyan muzsikus fölbukkan valahol, amilyenből itt öt van. Ha van titkuk, akkor az a zenei tudáson kívül az lehet, hogy semmi nem érdekli őket csak a muzsika. Igazi szabadidő zenekar ez. Ha ráérnek, játszanak. Nincs léügyi kényszer, pr, marketing, mittudomén, stylistnak hírét se hallották.
És varázslathoz ennél töb nem nagyon kell. Ennyi alázat, odafigyelés, tehetség pont elég. Még ma is, pedig mostanság nem az efféle produkcióknak kedvez a pálya. De a hamburgeragyak kiszolgálására szaksodott szisztéma még nem műxik tökéletesen, még vannak helyek és esték, amikor a zene azt jeéletheti, amit. Amikor nincs egyrést - másrészt, nincs se többé se kevésbé.
És ennél több nem is nagyon kell. Aki akarja rájuk talál. És akkor, ha szerencséje van az Ég nagyon összeér a Földdel, lehet kívül lenni ezer a cudar karneválon, ahol már mindent és mindenkit eladtak, meggyaláztak, leöntöttek szilikonsziruppal.
Az ilyen pillanatokért mér érdemes. Másért sem nagyon.