Miléna tál hidegen - melegen
Az agglegénykonyha. mint olyan egészen különleges műfaj. Kell hozzá valaki, aki minél egyszerűbben és minél rövidebben valami finomat akar csinálni, a lehető legkevesebb főzési tudomány birtokában. Többnyire kell hozzá alkalom is, mert agglegény általában nem főz, hideget kajál, maximum rántottára vagy bundáskenyérre vetemedik. Na de, ha eljön a pillanat, azért csak kitesz magáért. Példának okáért akkor, ha a számára fontos női személy sikerrel abszolválta az államvizsgát…
Szóval most Miléna diplomája szolgáltatta az apropót, meg egy régi emlék. Hogy milyen jó is volt anno a Bocskay Beach 19-ben, amikor már kísérleztem egyszer sikerrel a csirkecomb cseréptálban való elkészítésével. Az már nem rémlik, kiket is láttam vendégül a Cafe de Lux névre keresztelt konyhában évekkel ezelőtt. Csak a hangulat maradt meg, és a remény, hogy megy ez nekem, mint a karikacsapás.
Szóval távol állt tőlem a szándék, hogy bármit is túlkomplikáljak. Vettem hát 4 csirkecombot és egy adag fagyasztott vegyes zöldséget, melyet a használati utasítás szerint serpenyőben ajánlott vajban vagy margarinban kisütni. Minek utána a jó előre beáztatott cseréptálba helyeztem a combokat, némi szalonképes fűszerezés következett. Ha jól rémlik sót és tárkonyt szórtam, de nem nagyon. Erre jött a fagyasztott kerti hadsereg és némi gomba a spájzból, a tetejébe, pediglen elhelyeztem egy félliter sovány telfölt. Alufóliával takartam az egészt majd a sütőbe tettem, közel egy órára.
Közben persze viharjókat beszélgettünk Milénával az erkélyen, próbáltam izgulni némi sikerrel a végeredményen, míg nem az első illatok kikúsztak a konyhából.
Nyertünk.
Oly annyira, hogy néhány nappal később megismételtem a hadműveletet, ezúttal már gomba és Miléna nélkül, de ezúttal sem érhette szó a ház elejét. Laza élvezet volt a kissé megenyhült nyári estében, s habár a tervezettnél eggyel több comb szaladt le a torkomon, maradt még másnapra is szépen.
Tulajdonképen annak örültem leginkább, hogy főzhettem valakinek újra. Rég volt ilyen, és én csak ritkán éreztem magam rosszul ilyetén alkalmakkor. Az már csak hab a tortán, hogy holnap jól nem kell lemenni a Fehérvári úti vásárcsarnokba ebédért, ugyanis szoros meggyőződésem, hogy a Miléna tál hűvösen is kiváló éteknek bizonyul majd…