A hónap zenésze: Marco Raaphorst
Marco nagyon nagy arcozat lehet. Még sosem láttam, de hallani viszont hallottam épp eleget zenéjét. Ezer apró részlet, nagyon jól szerkeszt. Remekül használja a Reason nevű csodaprogramot, amit magam is nyaggatok igen nagy rendszerességgel. Mikor ezeket a sorokat írom, éppen az ő muzsikája szól. AWebjay-re egykor összevadászott track-jei mennek, sok puha pillentyű, összetett ritmusok, jóféle basszusok. Nehezen körülírható, de fölsimerhető világ az övé. Épp itt at ideje, hogy ő is, akárcsak Cezary Ostrowski (a DiSfish Records másik alapítója), a Hónap Zenésze lehessen…
Ahogy megannyi gépzenészt, Marco-t is a ccMixterről vagyok szerencsés ismerni. Korai munkáim közül néhányra nagyon kellemes megjegyzést írt, nem volt gond összecimborálni vele. Legközelebb a Cezary Ostrowski alapította, és azóta már bezárt Creative Collective soraiban találkoztunk. Ebben a brigádban találtak egymásra Cezos-szal, amiből aztán a DiSfish Records lett, melynek oldala mostanában igen lelassult, nagyon nehezen használható, de ettől még nehezen feledhető, hogy ide tölthettem föl saját szerzeményeimet és remixeimet a legnagyobb szabadság kellős közepette.
Marco Hágában él, és ahogy ő mondja magáról: sound designer. Többek közt a magyar Pink Noise Studio-val közösen hangszínekkel bombázza a Reason piacot, Analog Monsters sorozatuk több mint kultikusnak tekinthető. Zenélni, ahogy veszem észre csak ritkán vetemedik, de olyankor olyan remek dolgok kerülnek ki kezei közül, mint az örökké szép Blowing Snow, vagy a Combis 43, netán a Cezos-szal közös Sleepy Snake. Amúgy a legutóbb ő nyerte a legjobb holland zenei bloggernek járó díjat is. Ezen kívül persze rendszeresen részt vesz a holland Creative Commons munkájában, különböző projektjeiben.
Családi állapotát tekintve frissen elvált, van egy gyönyörű lánya, aki a Puck nevet kapta a keresztségben. Azok közé az arcok közé tartozik, akikkel szívesen meginnék egy pohár valamit bárhol szerte a glóbuszon, és örülvén , hogy gyenge angolságomat tolerálja, hajnalig tudnék beszélgetni. Elvetélt álmaink közé tartozott a Creative Collective pesti bemutatkozása, így hát a találkozás vele, akárcsak Cezary-val és John Pazdannal egyelőre elmaradt.
De ki tudja. Eccer… Talán. Ahogy azt annak idején a TV Híradó fénykorában az ott dolgozók szokták volt mondani: mindannyiunk töke Isten kezében van.