Hajrá brazil csakazértis
Vannak évek, amikor könnyű a Selecao-nak szurkolni. Most inkább hendikeppes. De attól, hogy a Copa America első csoportmeccsén a mexikóiak simán bezavartak két dugót a sárga - kékeknek, még nem dől össze a világ. A lujzavárosi ultrák sem hagyják cserben az ő aranylábúikat pedig jól lemaradtak az NB I-es csatlakozásról. Ilyenkor tanácsos emlékezni arra az 1970-es csodacsapatra (Pelé, Jairzinho, Tostao, Carlos Alberto), amely a világbajnoki döntőben simán lemosta 4-1-re az azzurikat. Na meg Zico-ra, Socratesre, Bebeto-ra, Romario-ra, vagy ha már ez se megy, még mindig ott van Sergio Mendes és a Brasil 66, Gilberto Gil, és végül de nem utolsó sorban Jackie Pittigliani…
Ez a mostani mélyrepülés persze nem most kezdődött. Már a tavalyi vébé is maga volt a foci horror picture show a legminimálisabb happy end nélkül. És azt is tudni lehet, hogy ezt a válogatottat leginkább négy évente egyszer lehet össztrombitálni az esedékes világbajnokságra, közben csak ímmel - ámmal. Dunga csapatából is hiányzik Kaka, Ronaldinho (lemondták a részvételt) és Ronaldo (meg se hívták). Hovatovább Robinho az egyetlen név, akire úgy - ahogy emlékszem az európai kupákból. Ő meg Hugo Sanchez fiaihoz most kevésnek bizonyult, csak az a magasságos tudja, miért nem sikerült számos helyzete közül legalább egyet bepréselnie.
Ettől persze Brazilia még egyáltalán nincs kiesve abból a bizonyos pikszisből, még szó nélkül megnyerhetik a Copa Americát, vagy ha nem hát, láttunk már olyat is. Az ott akkor is és csak azért is a szabadság földje, legalábbis innen a Kelet - Balkánról nézve. Ahová eccer még nagyon el kéne menni. Lehetőleg nem a riói karnevál idején, mert az a húsáru nagykereskedés kicsit sem az, amire én kiváncsi vagyok. De ülni kéne valami kávéházban, ahol éppen nagyon lüktet a samba, és odakint olyan színekben pompázik az ég, mint ahogyan azokon a giccsbe hajló képeslapokon. Turkálni cédéboltokban friss fusion cuccok után, mert hogy kell lennie csomó szépségnek azon a tájon, nem csak vendéglátóipari csörömpölésnek…
És jó lenne végre meghallani, miben tér el a brazil ütőhangszeres játék a kubaitól, amiről Solti úr beszélt vagy néhány éve olyan nagy hozzáértéssel. Aztán persze visszajönni ide Balkanisztánba, és jól megcsavarni a vasat, egészen más dallamokat és akkordokat kisajtolni belőle, mint annak előtte. Nem megfejteni semmilyen tikot, simán csak hazalopni azt a milliárd napfényt, ami ottan bír lenni.
Szóval hajrá brazil. Csakazértis.