Net & Roll

Alien márpedig olyan, hogy megmondja. Mint például most… Most például nagyon. Tessék bekapcsolni a biztonsági övet, és jól elolvasni a Net & Roll 3.0 első vendégszövegét… Copyright by Alien 75.
És akkor… bejött egy bazi nagy ember, tele is lett vele a szoba. Nem sokat cécózott beszólt, ha valamivel nem értett egyet,
kiszólt ha valaki jó lábbal, rövid szoknyában topogott. Úgy vágta be az ajtót, hogy a vakolat potyogott fejünkre, röhögése
kigurult a szerkesztőségből. Nu, ez ugye HPP/G3. Aki nagyon sok, és nem igazán érdekli, hogy az. No már most, én sem vagyok kevés, és amikor a türelmet osztogatták, valahogy nekem nem szóltak, hol kellene sorba állni. Így persze akkor megyek hozzá, amikor fogyóban vagyok magamnak, és akkor lehet keseregni meg hüppögni a sarokban. Persze, csak ha
viszek cigit meg light hülyeséget, mert ezek nélkül be sem enged az ajtón. Mindig körbe vagyok udvarolva, és még mindig
zavarba tudok esni. Aztán jöhet a problémafeltárás; hosszan általában úgy, hogy csak a problémáról nem beszélünk. Időnként „lehüjéz” – ebben mondjuk igaza is van – , időnként nagyon belelát a dolgokba, amit időnként kimondottan utálok. Persze van olyan gonosz, hogy ha tudja is a jövőt, sohasem mondja el – pedig esküszöm, hogy tudja. És azt is tudja, hogy ezt utálom, mert csak azért mentem oda, hogy végre prófétálja ki magából: igen Alien Te boldog ember leszel, holnaptól már. De nem mondja, jön az utakkal, meg a célokkal és más bolygókkal.
Én meg állok a teraszon tök másnaposan és életem egyik legskizoidabb élményével és akkor azt mondja: lassú ma a földre
érkezés. Én meg visszapofázok valami hülyeséget. Belül meg ordítok: persze, hogy lassú bazmeg, mert nem akarok megérkezni soha többet. Aztán meg valami felvarrt arcú gitároshoz hasonlít, valami noname zenekarból. És átlát rajtam, és nem akarom, és zavar. De igazából meg akarom, így marad az önmarcangolás a telefon - kerülgetés, és a kifogások gyártása. Aztán… aztán meg előbb-utóbb megérkezem, (inkább gyorsan, mint lassan, inkább csapodva, mint landolva), állok az ajtó előtt, kezembe cigi meg kóla. Ő beenged… Egy órán keresztül beszélgetünk. Tovább nem bírom, már mehetnékem támad, mondom dolgom van. Persze ló***t, a kevésből újra sok lett, már nem tudok egy helyben ülni, inkább kilakkoznám a Gellért-hegyet.
– Szia – mondom.
– Szevasz Alien.
– Majd hívlak
– Persze, persze.
– Tudom, dög vagyok.
– Nem. Te Alien vagy.
– Nem akarok az lenni.
– Sok választás pedig nincs.
Hát ez az én szerencsém.