Olvasónapló: Csak szöveg
Napok óta barátkozom Sztevanovity Dusán öszegyűjtött dalszövegeivel. Néha, mintha nagyon távoli tájon járnék, néha minden olyan közelinek látszik. Nem akar öszeállni a kép. Naná, hogy nem: 30 év termését tette most közzé a Partvonal kiadó, majd ötszáz alkotást. Lehetetlen mindet ismerni, szeretni. Persze azért bőven akadnak sorok, melyek több mint ismerősek, akadnak, amelyek még mindig eltalálnak…
Dusán nekem akkor került képbe, amikor az LGT ötödikalbuma után Laux Blöró”disszidált”, mondhatni a szabad világot választotta nagy hirtelen. Ekkor lépett Laux asszonya, dr. Adamis Anna helyébe Zorán öccse, akiről csak annyit tudtam, amennyit a Metro együttes dalait ismerve tudni lehetett. Azok a korai szövegek pedig egyáltalán nem azt sejtették, hogy igenis nehéztüzérséggel állunk szemben.
Fenntartásaimra nagyon gyorsan érkeztek fölöttébb pontos válaszok: az első három Zorán album, Presserék Loksija után nem volt kétséges, hogy Dusán a legjobbak közé tartozik. Még akkor is, ha akkoriban sokkal közelebb álltak hozzám Hobo balladái és bluesai, Bródy János Koncz Zsuzsának és Fonográfnak írott sorai, vagy Sülyi Pétertől az Égben Lebegők Csarnoka valamint a Csillagok útján két remeke a Metamorfózis I-II, no meg Horváth Attila Kern Andrásnak szánt dalszövegei és Bojtorján dalai.
Dusán sosem hagyott kétséget afelől, hogy pontosan fogalmaz. A popzenének pont azt a parcelláját művelte a lehető legmagasabb fokon, amelyet nagyon lehetett szeretni: amikor se Hatalom, se Üzlet nem képes beleköpni a levesbe… (”Nincs szebb, mint ha a hétrét görnyedt/ nyakkendőket egy este az ingről leveszik!”) Szerencsés kor, a dal tényleg a miénk volt. A hamburger - agy és ráncfelvarrás még nem volt kötelező. Magyarországra még ki lehetett tenni a celebmentes övezet táblát.
Dusán nem vérzett el akkor sem, amikor a csődbe ment kuplerájban újrafestették a homlokzatot, és a demokrácia mellől elmaradt a szocialista, a demokratikus pedig nem volt többé centralista. Csak kőkeményen kezdett kiszorulni a többi magára valamit adó szövegíróval egyetemben a kis magyar médiából. Nem tudom, zavarta - e, de hogy jottányit sem engedett abból, amit papírra szokott vetni, az biztos. Csalódottságát ő sem rejthette semmilyen véka alá. Nincs vele egyedül…