A hónap zenésze: Horváth Andrea
Maradjunk abban, hogy ez egy vallomás. Nem lesz objektív. Kicsit se. Még csak nem is teszek úgy, hogy elfogulatlan vagyok. Horváth Andi jött, látott, győzött. Padló lett fogva kérem tisztelettel, attól ahogy énekel. Pedig én köztudottan finnyás egy alak vagyok. Csak tehetséggel lehet megvesztegetni. Avval viszont bármikor…
A történet már megint a Lövölde térnél kezdődik, konkrétan a Jósika utcában, ott is a konyhában. Az éjjel - nappali nyitvatartásásról híres “Bakó szalonban” ezúttal Fegyán és jómagamon kívül fennforgott még Géczi Panni, mint unokahúg és társbérlő továbbá Udvarhelyi Gábor, főállású gitárgróf, Pannihoz tartozó férfiember. Naná, hogy zenéről ment a poveda, legendás sztorik szántották az éjszakát, amikor Fegya bebosszantotta a PC-t, melyről Gábor zenéje szólalt meg a szokásos ez még csak demó mentegetődzés közepette…
Na itten lett fogva az a bizonyos padló. Jófajta jazz-fhank gomolygott elő, pöpecül szólt a hathúros, de ez még mind semmi, mert jött a HANG! Csak azért nem katapultáltam a konyhaablakon át, mert a dalszövegek, hát igen, hogy is mondjam, hogy ne legyek otromba, szóval hagytak maguk után némi kívánnivalót… Nem is keveset.
Talán a konyha tette, talán a zene, de olyat tettem, amit még soha. Odanyilatkoztam, hogyha lehetne én ebben a dologban nagyon benne lennék, mint szövegíró. Mert ezzel a basevvel van mit kezdeni, ez a hang pontosabb sorokat érdemel, mint amilyeneket most éppen énekel. Gábor bólogatott, jó megkérdezi, az énekesnő írja a szövegeket, azzal neki nincs dolga, de egy kérdést megér, miért ne…
És lőn. Horváth Andrea köszönte szépen, nem gondolta magáról, hogy helyből és nekifutás nélkül jobb lenne, mint Bródy János és Sztevanovity Dusán egyszerre. Hogy persze próbáljuk meg. Legyenek új szövegek. Mire a piros huszas - piros hetes kombinációval visszabuszoztam Újpestről, Gábor főhadiszállásáról a Körtér kies környékére, már nagyon zakatolt bennem az első dal, az Ezerarcú nyár, dögmeleg volt, de muszáj volt írni, egyszerűen nem lehetett másképp. Aztán már csak a Jókai utcai New Brooklynba kellett leavázkodni, meghallgatni Andit élőben, amint jazz standard-eket énekel, a torok rendben, a zenekar nem váltotta meg a világot, bár korrektnek korrektek volt…
Horváth Andrea amúgy jelentem Szombathelyen született, huszas évei közepén jár, hét éve muzsikál: eleinte szülővárosában egy musical truppal nyomta, aztán fölvették a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol most végez. Két hete, hogy föladta rendes munkahelyét, hogy semmi más dolga ne legyen csak a zene. Azt hiszem a Playboy címlapjára nem fog felkerülni, mint az esedékes R-Go gidák. De hogy irdatlan nagyokat fog még nekünk énekelni azzal az elképesztően hajlékony, kicsit szálkás torkával az biztos… Szerencsénkre.