Ritka jó nő: Swami Swanna Bolte
Boltéval igenis elfogult vagyok. Senkivel nem tudok akkorákat röpködni, mint őboltéságával. Ha ne adj Isten, olybá tűnne, hogy az ezotériához savanyú képet kell vágni, és látványosan elmélyültnek muszáj látszani, hát ő a bizonyság az ellenkezőjére. Miközben kedve és tehetsége szerint lófrál a Láthatatlan Világ berkeiben, menetrend szerint megereszt egy - egy tőről metszett Bolte - kacajt. nem halkat, nem gyöngét. Mégis gyönyörűt…
Már nem is tudom, milyen volt az élet nélküle. Egyszer csak itt volt, és olyasmiket kérdezett, amikre nagyon rá kellett gyűrnöm magam, hogy válaszolni tudjak. Új összefüggéseket fedeztetett föl velem kiváncsisága. Alig 8-9 órát beszélgettünk akkortájt napjában. Egyikünk sem mondta, hogy olyan ez, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Pedig tényleg nem most találkoztunk először a reinkarnáció ösvényein.A hol és mikor, hadd maradjon titok…
Gyorsan kiderült: Boltéból nagyon jelentős gyógyító lehet. Lesz is. Olyan elképesztő vakmerőséggel teszi a dolgát, mint a környezetemben senki más. Ma már természetesnek tűnik, milyen gyorsan kapott nevet Oshotól, vált szannyászinná, olyan emberré, akit csak a megvilágosodás ösvénye érdekel.
Aztán már csak az derült ki, hogy Bolte nagyon szoprán, egyik legkedvesebb gimnáziumi tanárom, Sass József (Sass Sylivia édesapja és felfedezője) tanítványa egykoron. Egy bámulatos éjszakán aztán Vikó hozta a gitárját, benne egy talált dallamot, és Boltéval addig énekeltek, míg el nem készültem a Tükrökön túl szövegével. Na azóta szeretnék ott lenni, amikor Bolte lemezre énekli életem legszebb dalait.
Ha még nem mondtam volna, Bolte néha nagyon szomorú. Úgy neki tud búsilni, hogy mindjárt muszáj bohócruhába csomagolni magam. Ő a legjobban azt díjazza, ha Észak - Lisszabonról mesélek neki, ami köztudottan jó hely, feltéve, hogy nem gyöngélkedik a tökmagszotyi - biznisz. Elfér ott mindenki, aki érti a szél, a víz, a tűz, a föld és a fémek nyelvét. Van is karnevál minden nap, ahogy kell. A bálnak akkor van vége, ha Sting egy szál akusztikus gitárral elénekelte Boltéval duettben, hogy How fragile we are. Persze szigorúan csak a Tükrökön túl után…