Net & Roll

Morphoval vagy együtt kell dolgozni, hogy lássa az ember, vagy nagyon nagy bajba kell kerülni, mert akkor azonnal ott terem és segít, ahogy tud. Tegyük hozzá, segíteni azt nagyon tud… Nincs ebben a segítségnyújtásban soha semmi kioktatás, látodénmegmondtam, egyszerűen csak jön és attól, hogy ott van nem is olyan cefet a helyzet, mint annak előtte. Fogalmam sincs, hogy csinálja, de arra, hogy így van, mérget lehet venni nagy alapossággal.
Egyszer egy nagyon hoszadalmas állástalanság kellős közepén maga elé húzott az egyik körtéri műintézetben egy számolócédulát, és ráírta vagy hatvan zenekar nevét. Azokét, amelyeket az elmúlt években fotózott. Hogy ezekről kéne írni, és akkor ez majd könyv lesz. Képeket nem mutatok - tette hozzá vigyorogva -, mert akkor a fotókról fogsz írni, és nem a bandákról.
Röhögtem, hogyne röhögtem volna, mit tehet az ember, ha ennyire ismerik, de aztán szépen tempósan el kezdtem beleverni a gépbe a névsor tagjait. Tartott vagy tíz napig. Addig sem ettem a gyomorfalam, meddig tart ki a bankszámlán kornyadozó összeg.
Azt, hogy valami nagyon nagyot dobtunk, csak akkor vettem észre, amikor már ott ültünk Z. Krisztánál az Artcore Design stúdióban, hogy megnézzük a kész oldalakat. Morpho összevont szemöldökkel figyelt, én meg zavartam, be nem állt a szám, olyan boldog voltam.Azóta persze már itt guggol a könyvespolcon a Csak a zene van, ha nagyon közel a padló, föllapozom, jobban leszek.
Morphoval még a belpolitikáról is jó értekezni, amiről mással merő unalom. Elég hallgatni, ahogy szórja azokat a vitriolos sziporkákat, amitől ez az egész többpártrendszeri kutyakomédia nem tűnik egyébnek, mint szép színes abszurd színháznak, mely ilyetén alapállásból kimondottan élvezhető.